A Kőzetek Naplója

Az utolsó dinoszauruszok szomszédságában élt „a Csodacsirke”

2021. június 12. - Fejes Valentin

Maarten van Dinther, az amatőr kövületvadász 2000-ben a belga-holland határnál barangolt. Keresgélés közben, egy régóta elhagyatott mészkőbánya közelében négy kisebb kőtömbre akadt, ezeket később a Natuurhistorisch Museum számára adományozta. Dr. Daniel J. Field akkoriban nem tanúsított különösebb érdeklődést a szegényes leletanyag iránt, ám a komputertomográfos felvételek hamar felfedték, micsoda kincsre is bukkant valójában a lelkes gyűjtő két évtizede.

csodacsirke_fb.jpg

„Az egész eddigi karrierem csúcspontja volt, mikor megláttam, pontosan mit rejtett magában a kőzet.” – mesélte lelkesen a Cambridge-i Egyetem munkatársa. „Miután alábbhagyott az izgalmunk, előbb adtam egy ötöst a doktoranduszomnak, majd úgy kezdtük el emlegetni az állatot, hogy »a Csodacsirke«.” Bár az Asteriornis maastrichtensis csontvázának jó része egyelőre sajnos ismeretlen, koponyája kivételes épségében maradt fenn. Nemzetsége nevének eredetét az ókori görög mitológiában kell keresnünk: Aszteria Koiosz és Phoibé lánya, Létó testvére, aki a monda szerint „fürjjé változva menekült Zeusz szerelme elől”.

az_asteriornis_koponyaja_dr_daniel_j_field_tarsai.jpg

Komputertomográfos felvétel az Asteriornis koponyájáról (kép forrása: Dr. Daniel J. Field & társai)

A ritkaságszámba menő kövület tüzetesebb tanulmányozása során a szakértők a lúdalakúak (Anseriformes), illetve a tyúkalakúak (Galliformes) képviselőire jellemző anatómiai bélyegeket egyaránt felfedezték, így az Asteriornis az imént említett két csoportot egyesítő Galloanserae öregrend legősibb tagjává lépett elő. Korábban kizárólag Új-Zéland, valamint Antarktika területéről kerültek elő a Neornithes alosztályba tartozó szárnyasok megkövesedett maradványai, ezért a paleontológusok sokáig azt feltételezték, hogy a mai madarak elődei a déli féltekén fejlődhettek ki – ezen változtathat könnyedén az új felfedezés, bár a kibontakozóban lévő elmélet alátámasztására még több fosszilis bizonyítékra lenne szükség.

dr_daniel_j_field_es_a_koponya_masolata_university_of_cambridge.jpg

Dr. Daniel J. Field, kezében a kivételes kövület másolatával (fotó: Cambridge-i Egyetem)

Ősmadarunk a földtörténeti középkor legvégső szakaszában, körülbelül 66 millió éve tengette mindennapjait, a becslések alapján mintegy 700 ezer évvel a dinoszauruszok uralmának véget vető kataklizma előtt. Otthonának partjait egy meleg, sekély vizű tenger mosta, a térségben a Bahama-szigetekéhez hasonló klíma uralkodhatott. Csőre alakjából ítélve nem lehetett valami válogatós: ezen tulajdonsága nagyban növelhette utódai túlélési esélyeit a közelgő zűrzavaros időszakban.

asteriornis_maastrichtensis_philip_krzeminski.jpg

Egy Asteriornis járja az álomba illő vidéket, miközben a háttérben két Ichthyornis Mosasaurus-dögből lakmározik (Philip Krzeminski illusztrációja)

Az esetről összeállított tanulmányt a rangos Nature publikálta.

A cikk eredetileg 2020. április 09-én jelent meg.

a_kozetek_naploja_kicsi_ammonitesz_75.png

A szöveg forrásai:

a_kozetek_naploja_tamogato_trilobita_100.png

 

A bejegyzés trackback címe:

https://akozeteknaploja.blog.hu/api/trackback/id/tr1316425414

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása