Mintegy 66 millió évvel ezelőtt következett be minden idők legismertebb tömeges kihalása: szerény becslések szerint az élőlények körülbelül hetven százaléka került fel akkor a végleg letűnt fajok listájára. Bár jócskán akadtak túlélők, a katasztrofális eseményt, illetve annak közvetlen következményeit homály veszi körül, így a mai napig érheti váratlan meglepetés a paleontológusokat.
A tudósok sokáig úgy gondolták, hogy a kezdetleges szárazföldi teknősök közül kizárólag a Meiolaniidae család képviseltette magát a dinoszauruszok uralmának véget vető kataklizmát követően, ám egy, a közelmúltban tett felfedezés változtatott ezen az elképzelésen. A nemrég leírt Laurasichersis relicta az ősi gyökerekkel rendelkező Sichuanchelyidae csoportba tartozott – legkorábbi tagjaik kövületeire Kínában és Mongóliában bukkantak rá a középső jurából származó kőzetekben. Adán Pérez-García, a spanyolországi UNED (Universidad Nacional de Educación a Distancia) munkatársa néhány kollégája társaságában vizsgálta meg alaposabban a páncélos őshüllő fosszíliáit.
▲ A Laurasichersis relicta teknőjének töredékei (kép forrása: Adán Pérez-García & társai)
Közös munkájukban több, mint hetven másik példány maradványaival vetették össze a Franciaország területén, Mont de Berru mellett talált leletanyagot. A Laurasichersis rokonaihoz hasonlóan nem tudta behúzni a nyakát, de testét a hatvan centiméteres teknőjén kívül kisebb-nagyobb tüskék védték az éhes ragadozók támadásai ellen. A kainozoikum (vagyis a földtörténeti újkor) hajnalán, hozzávetőlegesen 56–59 millió évvel ezelőtt élt, a felső paleocén idején.
▲ Két Laurasichersis gondoskodik fajuk fennmaradásáról (José Antonio Peñas illusztrációja)
További részleteket a Scientific Reports által közzétett tanulmányban olvashatunk.
A cikk eredetileg 2020. április 26-án jelent meg.
A szöveg forrásai:
