Horrorisztikus életképet őriztek meg a burmai borostyánok

2021. május 07. - Fejes Valentin

A földtörténeti középkor állatvilágához kapcsolódó kutatások jelentős része a mezozoikum legmeghatározóbb csoportjával, a dinoszauruszokkal foglalkozik. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a fauna szabad szemmel sokszor alig vagy egyáltalán nem látható tagjai éppúgy érdekesek lehetnek! Maradványaik tanulmányozásával olyan részleteket ismerhetünk meg a fura lények életéből, melyek legtöbbször minden képzeletet felülmúlnak... Az egzotikus Mianmar ősidőkből származó borostyánjai például a mai napig szolgálnak meglepetésekkel – legutóbb az ország északi részén találtak pár különleges darabot, amiket Dr. Phillip Barden és kollégái vettek górcső alá.

▲ Ceratomyrmex ellenbergeri, a különc Haidomyrmecinae alcsalád egy másik tagja (Franz Anthony illusztrációja)

Az értékes burmitok a Hukawng-völgyben elterülő, mintegy 305 méter magas Noije Bum környékéről valók. A mára megkövesedett gyantákba ragadt apróságok kilétét többek között fénymikroszkóppal és mikro-CT-felvételek segítségével igyekeztek meghatározni, s mint utóbb kiderült, egy, a tudomány számára addig ismeretlen faj példányaival álltak szemben. A parányok a Linguamyrmex vladi néven kerültek leírásra, ihletőjük pedig nem volt más, mint III. Vlad, a rettegett havasalföldi fejedelem, akit gyakran Drakula gróffal szokás összefüggésbe hozni. De van-e különösebb oka a kutatók felettébb szokatlan névválasztásának?

▲ Közeli felvételek a Linguamyrmex vladi néhány példányáról (fénykép: Dr. Phillip Barden & társai)

Az egyik zárvány a néhai dolgozók zsákmányszerző technikáját örökíthette meg, ami túlzás nélkül beleillhetne egy horrorfilm forgatókönyvébe. Fejpajzsuk (clypeus) lapátszerű függelékeiről hosszabb érzékelők lógtak le, és ha potenciális prédához értek, azonnal működésbe hozhatták az ősi hangyák legfélelmetesebb fegyverét: a csak függőleges irányba mozgatható, kampószerű szájszervet, mely pillanatok alatt a szerencsétlenül járt áldozatok puha húsába fúródhatott. A támadást követően az elejtett állatok hemolimfáját szívhatták ki – ez a folyadék a gerincesek véréhez hasonlóan tápanyagokat vagy légzési gázokat szállíthat.

▲ Linguamyrmex vladi-dolgozó épp egy kövér bogárlárvát zsákmányol (fotó: Dr. Phillip Barden & társai)

A nagy felbontású felvételek ugyanakkor egy még meghökkentőbb fejleményre is felhívták a paleontológusok figyelmét: a Linguamyrmex vladi egyedei fejpajzsi függelékeiket és módosult szájszervük hegyeit az áldozatokból kinyert ásványi anyagok felhasználásával erősítették. Hangozzék bármilyen furának, a szakértők elmondása alapján ez ma sem ismeretlen jelenség az ízeltlábúak világában, hiszen néhányan közülük a táplálékukból hozzájutott kalciummal, mangánnal, cinkkel vagy épp vassal keményítik meg a gyakori használatnak kitett szerveiket (például a rágókat, a tojócsövet).

linguamyrmex_feje_kozelrol_dr_phillip_barden_tarsai.jpg

▲ Fotomikrográf a Linguamyrmex vladi különös szájszervéről (fénykép: Dr. Phillip Barden & társai)

A Linguamyrmex vladi a késő krétában, hozzávetőlegesen 98 millió évvel ezelőtt élt. A hangyák népes családján (Formicidae) belül a Haidomyrmecinae alcsalád legújabb képviselője, ami immár négy génusz hat faját foglalja magában. Leszármazottaikról nincs tudomásunk, jelenlegi álláspontunk szerint a kréta végén, esetleg a paleocén alatt haltak ki.

A cikk eredetileg 2017. november 10-én jelent meg.