Az impozáns méretekkel, valamint kifinomult érzékszervekkel rendelkező Tyrannosaurus rex hozzávetőlegesen 65 millió éve, a földtörténeti középkor végén tartotta rettegésben a környéket. Bár családjának kezdetleges képviselői eltörpültek volna mellette, néhány, a csoportjukat később sikeressé tevő tulajdonság már náluk is megjelent.
A Suskityrannus hazelae megkövesedett maradványait Új-Mexikó nyugati részén találták meg a középső kréta idejéből való, mintegy 92 millió éves kőzetrétegekben. A kövületek két példánytól származnak: az elsőre Robert Denton, a Terracon Consultants geológusa bukkant rá 1997-ben, a másodikra pedig az akkor 16 éves Sterling Nesbitt a Doug Wolfe vezette expedíció során 1998 májusában. Mint arra a kutatók később fényt derítettek, ezek a húsevők fiatalon, hároméves korukban pusztulhattak el.
▲ A tinédzser Sterling Nesbitt a lelőhelyen (fénykép: Hazel Wolfe)
A csípőjénél egy méter magas, orrától a farka végéig körülbelül három méter hosszú ragadozó a szakértők elmondása alapján alig negyven kilogrammot nyomhatott. Hosszú lábainak köszönhetően fürge vadász lehetett, vélhetőleg kisebb termetű állatokat zsákmányolt. Híres-hírhedt rokonaihoz hasonlóan erős harapásával végezhetett áldozataival, húsukat fűrészes élű fogaival téphette szét. Mocsaras vidéken tengethette mindennapjait, életterét többek között kacsacsőrű hadroszauruszokkal és páncélos dinoszauruszokkal osztotta meg.
▲ A Suskityrannus hazelae és szomszédsága (Andrey Atuchin illusztrációja)
Mint azt a paleontológusok elmondták, a felfedezés újabb adalékokkal szolgált a zsarnokgyíkok korai történetéhez. A vizsgálat eredményeit összegző tanulmány a Nature Ecology & Evolution folyóiratban került publikálásra.
A cikk eredetileg 2019. május 09-én jelent meg.
A szöveg forrásai:
Andrey Atuchin DeviantArt-profilja
