A Dél-Kjongszang tartomány területén, a Nam folyó partján található Csindzsu egy csaknem 340 ezer lélekfős város – a térség azonban a kora kréta idején, hozzávetőlegesen 110–120 millió évvel ezelőtt a tengerparthoz közel elhelyezkedő, mocsaras vidék volt, amit többek között békák, gyíkok, teknősök, valamint dinoszauruszok népesítettek be. Bár az állatok csontjaira a paleontológusok egyelőre nem bukkantak rá, nyomkövületeik fennmaradtak az utókornak.
A 2019-ben felfedezett megkövesedett lábnyomokat a Kyung Soo Kim professzor (Chinju National University of Education) vezette nemzetközi csapat vette górcső alá. Mint azt Dr. Anthony Romilio, a Queenslandi Egyetem munkatársa elárulta, a huszonnégy centiméteres, kivételesen még a talp bőrének lenyomatát is megőrző ichnofosszíliákat korábban pteroszauruszokhoz (vagyis repülő őshüllőkhöz) tartozó kövületeknek hitték, ám a tüzetesebb vizsgálatok arra világítottak rá, hogy azokat valójában 3–4 méter hosszú őskrokodilok hagyhatták maguk után, melyek a dinoszauruszokhoz hasonlóan kizárólag a hátsó végtagjaikon jártak.
▲ Az alig egy éve felfedezett dél-koreai ichnofosszíliák (fénykép: Kyung Soo Kim & társai)
A bevett gyakorlathoz híven a nyomkövületek saját nevet kaptak, így Batrachopus grandisként kerültek katalogizálásra. Az eredmények nem lepték meg különösebben a szakértőket, hiszen a földtörténeti középkor korai szakaszából ismert kezdetleges krokodilfélék közül sokan a később élt rokonaikhoz hasonlóan mozoghattak. A kutatók a fejlemények tükrében elképzelhetőnek tartják, hogy a számunkra bizarrnak ható jelenség annak idején többször is kialakulhatott a ragadozó hüllők valaha népes családjában.
▲ Ilyenek lehettek a dinoszauruszokra emlékeztető őskrokodilok (Dr. Anthony Romilio illusztrációja)
A ritkaságszámba menő felfedezés további részleteiről a Scientific Reports által közzétett tanulmányban olvashatunk bővebben.
A cikk eredetileg 2020. július 21-én jelent meg.
A szöveg forrásai:
