A késő krétában hatalmas kiterjedésű beltenger árja hömpölygött a mai Észak-Amerika területének jelentős részén, mely számos lenyűgöző teremtménynek adott otthont. A korábban előkerült leletanyag szinte kivétel nélkül nagy izgalommal töltötte el a szakembereket, hiszen a fosszíliák gyakran nem csupán az egykori állatvilág tagjairól, hanem életük bizonyos jeleneteiről is tanúskodhatnak. A legutóbbi alkalommal sem volt ez másképp: egy, az USA-beli Alabama államában még 2014-ben talált pteroszaurusz-kövület ugyancsak felkerült a különleges esetek listájára.
A ritkaságszámba menő felfedezés részleteit a Palaios folyóiratban tárták a nyilvánosság elé. A Jurassic Park-filmek révén híressé vált Pteranodon longiceps megkövesedett maradványán Dana J. Ehret (New Jersey State Museum, Trenton), valamint T. Lynn Harrell (Geological Survey of Alabama) végzett tüzetesebb vizsgálatokat. Különös jelekre lettek figyelmesek, amik egyértelműen harapásnyomokra utaltak – a tettesek pontosabb beazonosítása kicsivel nehezebb feladatnak mutatkozott, ám a paleontológusok munkájának végét siker koronázta. Mintegy 83 millió évvel ezelőtt jókora cápák és más őshalak lakmározhattak a kimúlt repülő őshüllőn.
▲ A Pteranodon kövülete a jól kivehető harapásnyomokkal (fénykép: Dana J. Ehret)
Az akár két méteres testhosszt is elérő, megjelenésében leginkább a barrakudákra emlékeztető Saurodon leanus egyik példánya fanyalodhatott a pteroszaurusz húsára, hozzá csatlakozhatott később a heringcápa-alakúak rendjét (Lamniformes) erősítő Squalicorax kaupi. Utóbbi nem volt különösebben válogatós, hiszen a szakértők elmondása alapján étrendjét olykor moszaszauruszokkal vagy kacsacsőrű dinoszauruszokkal egészíthette ki. Nemzetsége a földtörténeti középkort lezáró globális kataklizma következtében halhatott ki, megüresedett ökológiai fülkéjét a kékcápaalakúak csoportjának (Carcharhiniformes) képviselői tölthették be.
▲ Egy Squalicorax falatozik a Pteranodon holttestéből (illusztráció: Mark Witton)
De vajon hogyan válhatott egy szárnyra kelt őslény sósvízi ragadozók martalékává? Bár a kutatás során több alternatíva merült fel, a legvalószínűbbnek azt a lehetőséget tartották, hogy a Pteranodon a partok közelében pusztulhatott el, majd a tenger hullámai idővel magukkal ragadhatták annak tetemét.
A cikk eredetileg 2018. október 12-én jelent meg.
A szöveg forrásai:
- a Smithsonian Magazine honlapján található összefoglaló
- az Everything Dinosaur cikke
- John Pickrell írása a National Geographic oldalán
Mark Witton blogja
