Mozgalmas két évet tudhatunk az öcsémmel a hátunk mögött. Rengeteget tanultunk, szerencsére ügyesen teljesítettük a vizsgákat, ezért a munkaerő-gazdálkodást, az adózási ismereteket meg a mindenféle egyéb gazdasági mutatókat félretéve a nyarat, illetve az ősz első hónapját a pihenésnek, a feltöltődésnek szenteltük. Ideje végre foglalkoznom a régóta elhanyagolt virtuális gyermekeimmel! Bokros teendőim listáján előkelő helyet foglalt el a nagysikerű Prehisztorikus bolygó második évadjának végignézése, kicsivel később annak véleményezése. Lássunk hát neki!
A késő krétabeli Föld lakói megküzdenek az elemekkel, saját fajtársaikkal szállnak szembe, igyekeznek elmenekülni az éhes ragadozók elől, emellett néha egészen szokatlan viselkedésükről tesznek tanúbizonyságot. Öt epizód erejéig tart a képzeletbeli utazás, egy kivételtől eltekintve ismét a különböző életterek köré szervezték a részeket – Észak-Amerika önálló fejezetet kapott, részben valószínűleg azért, mert a töretlen népszerűségnek örvendő dinoszaurusz-szupersztárok (lásd mondjuk a Tyrannosaurus rexet, a Triceratopst) otthonául szolgált. Viszonylag keveset változtattak tehát a korábban már jól bevált recepten, helyenként a hőkamerás vagy az éjszakai felvételek jelenthetnek esetleg újdonságot a számunkra.
▲ A színpad előállt! (kép forrása: Apple TV+)
▲ Isisaurus-csorda vágja át magát a tüzes senkiföldjén (kép forrása: Apple TV+)
A friss szezonnak szerintem az írható leginkább a javára, hogy az előzőekben megismert fajokon kívül több, jobbára ismeretlen ősállatot vonultat fel, olyanokat, melyekkel elvétve vagy eddig még sosem találkozhattunk dokumentumfilmekben. A habokat kecsesen szelő, lummákra emlékeztető Hesperornisok és a kosokhoz hasonlóan leszegett fejjel egymásnak rontó pachycephaloszauruszok például ritka vendégeknek számítanak az efféle műsorokban, viszont a kisméretű, kizárólag növényeket fogyasztó krokodil, a Simosuchus, a hüllők módjára tojást rakó korai emlős, az Adalatherium, valamint a minden képzeletet felülmúló, bizarr formájú házakkal rendelkező heteromorf ammoniteszek most mutatkozhattak be először a szélesebb nézőközönség előtt.
▲ Na, ki az úr a háznál? (kép forrása: Apple TV+)
▲ Egy vegetáriánus különc, a Simosuchus (kép forrása: Apple TV+)
A látványvilág ugyanúgy lélegzetelállító, a legapróbb részletekig kidolgozott őslényekben órákig tudnánk gyönyörködni, rengeteg extra tartalmat kaptunk (újra töltöttek fel a tudományos hátteret bemutatni kívánó rövid videókat a YouTube-csatornájuk ide vonatkozó lejátszási listájára, a hivatalos podcast-adások pedig a kulisszák mögötti munkálatokról árulnak el számos érdekességet), ám mindezek ellenére mégsem éreztem ugyanazt a varázst, mint egy évvel ezelőtt. A képernyőn zajló eseményeket nézve lassacskán olyan érzésem támadt, mintha a korábban valamiért kihagyott jeleneteket fűzték volna össze, ami talán mondanom sem kell, elég hamar elszomorított. Az alkotók is túlságosan földhözragadtnak bizonyultak, ezúttal sokkal kevésbé engedték szabadjára a fantáziájukat.
▲ Félre az útból! (kép forrása: Apple TV+)
▲ Nostoceras lebeg tova komótosan a felnőtté válás útján (kép forrása: Apple TV+)
A befejezéssel egyszerűen nem tudtam kibékülni. Végső búcsút veszünk az éhes csemetéiről gondoskodó Nanuqsaurus-mamától, a kamera egyre távolodik, miközben kopár, hófödte hegycsúcsokat láthatunk… aztán hirtelen vágás, máris gördül le a stáblista. Ehhez képest hogyan végződött az első évad? A magányos Hatzegopteryx felegyenesedik, széttárja szárnyait, majd a homokos fövenyről elrugaszkodva a magasba emelkedik, s távoli földek felé szárnyal a lemenő nap fényében. A megható aláfestő zenével különösen szép képsor ez, egyszersmind sokatmondó jelkép, mely az unalomig ismételt közhelyekkel szakítva vetíti elénk a komor jövőt. A bolygónk felé vészes tempóban közeledő hatalmas égitestnek nyoma sincs az égen, mégis sejthetjük: ennek az őskori csodavilágnak hamarosan le fog áldozni. Ugye, hogy milyen hatalmas a különbség a két lezárás között?
▲ Az anyai gondoskodás mintapéldája (kép forrása: Apple TV+)
▲ Kajmánhalat zsákmányoló Austroraptor (kép forrása: Apple TV+)
Folytatásra kevés esélyt látok (hiszen mi értelme lenne?), az orrunkat lógatni azonban nincs okunk – október 25-én érkezik a rendkívül ígéretesnek tűnő Élet a bolygónkon (Life on Our Planet) a Netflix kínálatában!
