Dinoszauruszok – tekintélyt parancsoló méreteikkel azonnal tiszteletet ébresztenek, hozzájuk fogható teremtmények azóta sem éltek bolygónkon, kipusztulásuk pedig legalább annyira rejtélyes, mint a sokáig bizonytalannak tűnő felemelkedésük. Csodálkozunk hát rajta, ha napjaikban is töretlen népszerűségnek örvendenek? A felfedezések újabb aranykorában bőven van miről mesélniük a beszédesebb kedvű szakembereknek!
Hogy a mai alkalommal kitől fogjuk hallani felettébb izgalmas történetüket? Steve Brusatte ragadott tollat, aki már most igazán irigylésre méltó karriert tudhat a magáénak. A kissé talán túlbuzgó srác gyermekkorában dédelgetett vágyát követve váltotta valóra régi nagy álmát, így szerzőnk jelenleg az Edinburghi Egyetem professzoraként tevékenykedik. Az 1984-ben született paleontológus életre szóló barátságokat kötött a szakma ászaival, sőt, az országokat keresztül-kasul bejárva részese lehetett az utóbbi két évtized jelentősebb áttöréseinek. Legfőbb mentora a bizarr afrikai őskrokodilok révén elhíresült Paul Sereno volt, de az oldalakon többek között Jingmai O’Connor, „a legkorábbi ősmadarak elsőrangú szakértője”, illetve a sajnos idejekorán elhunyt Vremir Mátyás is feltűnik. A mesés Argentínában igyekezett lerántani a leplet a mezozoikum urainak ködbe vesző múltjáról, kollégáival próbálta merőben új megvilágításba helyezni a fejlett érzékszervekkel rendelkező Tyrannosaurus rexet, a kietlen új-mexikói vidéken ugyanakkor a földtörténeti újkor hajnalán felbukkant emlősök iránt mutatott élénk érdeklődést.
▲ A zsarnokgyíkok koronázatlan királya méltán szolgált rá a nevére (Todd Marshall illusztrációja)
Részben a példaképei nyomdokában haladva tűzte zászlajára az igényes ismeretterjesztés nemes ügyét: ennek egyik eredménye tulajdonképpen a jelenleg bemutatott könyv is, melyben írónk közérthetően, a figurát néhol lazábbra véve, ám kellő komolysággal áll hozzá szenvedélyesen űzött hivatásához. A fejezeteket Todd Marshall fekete-fehér illusztrációi választják el egymástól – ezúton szeretnék neki köszönetet mondani, amiért nemrég átküldött belőlük néhányat! Az élénk színeket bátran alkalmazó Gabriel Lio, valamint a magyar származású Julius Csotonyi művei mellett Todd alkotásai keltettek bennem mélyebb benyomást, mikor gimisként rövid időre ismét kapcsolatba kerültem íratlan történelmünk varázslatos világával.
▲ Steve (balra) és Csüncsang Lü (jobbra) a Zhenyuanlong páratlan állapotában fennmaradt csontvázánál (fotó: Reuters)
Bármennyire örülök azonban a kötet hazai kiadásának, a korrektséget mindig szem előtt tartó, az olvasókért felelősséggel tartozó fickóként nem mehetek el szó nélkül a helyenként kiábrándítóra sikeredett fordítás mellett. A „busafejű” pachycephaloszauruszok „vad homlok-homlok viadalokat” vívtak egymással, az abeliszauruszokon kívül a tengeri őshüllőket később szintén az előbbi bugyután hangzó jelzővel illették. A Saurosuchus „kemény csávó”, a Brontosaurus Rudolph Zallinger neves festményén „dágványozik a mocsárban”, a sarlós karmú ragadozók „kaszabolós gyilkosok”... Sajnos még hosszan folytathatnám a sort. Ezek a gikszerek szerintem rettentő amatőr munkára vallanak, ezért valószínűtlennek tartom, hogy az ilyen téren elég tapasztalt Főzy István keze lenne a dologban. A fosszíliákkal üzérkedőkre alkalmazott „kövületkufár” kifejezés viszont kivételesen tetszett!
▲ „A T. rex mellett ők, a szauropodák a dinoszauruszok celebjei.” (Todd Marshall illusztrációja)
Félreértés persze ne essék, a lelki békémből rögtön kizökkentő bakik dacára A dinoszauruszok tündöklése és bukása ajánlott olvasmány! Míg a laikusok könnyen emészthető formában, ráadásul hivatalos forrásból tehetnek szert egészen átfogó tudásra (ami a fontosabb tudománytörténeti állomásokon át az alkalmazott módszerekig számos területet érint), addig a témában jártasabbakat Steve kalandos élménybeszámolói vagy a munkatársairól készített hangulatos leírásai szórakoztathatják. Feltétlenül szerezzetek belőle egy példányt!
Köszönöm szépen a Park Könyvkiadó szíves felajánlását! A könyv profilja ide kattintva érhető el.
Todd Marshall online galériája
