Hiába sikerült világraszóló csapatot kovácsolni a projektjük köré, a Netflix következő nagy durranásának szánt „Élet a bolygónkon” sokakban keserű szájízt hagyott. Egy utolsó bemutató erejéig azonban még érdemes foglalkoznunk vele, hiszen afféle kísérőként nemrég könyvet kapott. Bár ennek megjelenését jóval kisebb felhajtás övezte, szerintem méltán megérdemli a figyelmet.

„A valaha írt legizgalmasabb történetet kőbe vésték.” – indít e szép gondolattal a szerző, mellyel nehezen szállhatnánk vitába. Dr. Tom Fletcher, a gerincesekre szakosodott őslénykutató kísér bennünket azon a rögös, néhol kanyargós úton, ami több milliárd év eseményeit öleli fel. Szemtanúi lehetünk, miként pattant ki az élet első szikrája a zavaros őslevesben, annak, ahogy a sokáig kopár bolygónk végül zöldbe borult; nyomon követhetjük a máig töretlen népszerűségnek örvendő dinoszauruszok felemelkedését, a tündöklésüket, majd virágzó birodalmuk bukását; végezetül képbe kerülnek a hosszú ideig háttérbe szorított emlősök, köztük a mi közvetlen elődeink is.

▲ Strepsodust zsákmányoló Anthracosaurus (kép forrása: Netflix)

▲ A Maiasaura, a „jó anyagyík” épp rászolgál a nevére (kép forrása: Netflix)

Földünk krónikájában a szörnyű pusztítással járó tömeges kihalások hozták el a legkomorabb időket. Jelen tudásunk szerint öt ilyen súlyos katasztrófát vészelt már át a Naprendszer kéken tündöklő gyöngyszeme, ám sajnos minden jel arra mutat, hogy jelenleg a hatodik kellős közepén járunk, melyben kivételesen a természet fékeveszett erői helyett a felelőtlen emberi magatartás játszik döntő szerepet. „A földtörténeti múltból tanulva talán elkerülhetjük az újabb tragédiákat.” – teszi hozzá reménykedve a paleontológus. Zárásként ennél nyugodtabb vizekre evezünk, így a kulisszatitkokba avat be minket az író. Milyen nehézségekkel kellett szembenéznie a stábnak a forgatások során? Hogyan leheltek lelket (persze csak virtuálisan) a rég letűnt állatokba? Mekkora kihívást jelentett az őslényeket modern környezetünkben elhelyezni?

▲ Látkép 252 millió év távlatából – zajlik A Nagy Kihalás (kép forrása: Netflix)

▲ A korszerű kutatási módszereknek hála immár egész pontos képet festhetünk a kis Anchiornisról (kép forrása: Netflix)

Tom a Leedsi Egyetemen töltött évek alatt érzett rá a tanítás fontosságára, az ismeretek átadásának szeretetére. Elismerésre méltó hozzáállása a kötetet forgatva hamar kitűnik. Az epizódokhoz igazodva viszonylag rövidebb terjedelmű, könnyen fogyasztható fejezetekre osztotta a szöveget. Mesélésében végig egyenes, a homályba nyúló kezdetektől egészen napjainkig tartó vonalat követ, ezért ezúttal nincs ide-oda ugrálás se térben, se időben. Szerencsére messziről kerüli a túlzásokba esést, nem veszi feleslegesen drámaira a figurát, mégis eléri célját – tehetséges előadóként képes folyamatosan fenntartani az olvasó érdeklődését, jól érthetően magyarázza el az összetett (például az élet menetét alakító) jelenségeket, emellett mondanivalóját helyenként odaillő tudománytörténeti részletekkel egészíti ki. Íme, itt a követendő példa, tessék tőle tanulni!

▲ Jóllakott Erythrosuchus sütkérezik a nap fényében (kép forrása: Netflix)

▲ Gyapjas mamutok menetelnek szép libasorban (kép forrása: Netflix)

Kizárólag a forrásjegyzék hiánya miatt emelnék kifogást, máskülönben kiváló ismeretterjesztő munkáról beszélhetünk. Mindezek tükrében szinte adja magát a kérdés: miért nem ilyenre sikeredett a sorozat? Ha az alkotók megalkuvás nélkül ragaszkodtak volna ahhoz a magas színvonalhoz, amit e könyv képvisel, akkor a nézők most valószínűleg sokkal elégedettebbek lennének a végeredménnyel.

Köszönöm szépen a kiadónak a felajánlott példányt! A könyv profilja ide kattintva érhető el.