Képzeletbeli időutazásunk során ezúttal az alsó krétabeli Kínába teszünk látogatást. Az ország északkeleti térségében található Liaoning tartomány területén valaha ginkgóktól, páfrányoktól, illetve korai nyitvatermőktől zöldellő erdős-mocsaras vidék terült el, melynek nyugalmát gyakran zavarták meg vulkánkitörések. Az akkori élővilágra állandó fenyegetést jelentő tevékenység a paleontológusoknak üdvös fejlemény – a tűzhányók tonnaszámra okádták ki magukból a hamut, a finomszemcsés anyag pedig hamar betemette az állatok testét, ezért kövületeik kivételes minőségben (például a kültakarójukról árulkodó pontosabb részletekkel együtt) maradhattak fenn.
▲ Caudipteryx mama és fiókái sietve kelnek át egy folyó sekély részén (Emily Willoughby illusztrációja)
Hozzávetőlegesen 125 millió évvel ezelőtt itt pusztult el a számos tekintetben a madarakra emlékeztető, de velük szorosabb rokonságban nem álló Caudipteryx. A legfeljebb egyméteres hosszúságot elérő kezdetleges oviraptoroszaurusz rövid farkának végét legyezőszerűen szétterülő tollak ékesítették, ezeknek általában figyelemfelkeltő szerepet tulajdonítanak. Páratlan megtartású fosszíliái kerültek elő az elmúlt évtizedekben: olyan is akadt köztük, ahol a gyomor tájékán kisebb kövekre, a könnyebb emésztést lehetővé tevő gasztrolitokra bukkantak.
▲ Caudipteryx csontvázának replikája a bécsi természettudományi múzeum kiállításán – a képen jól kivehetők a zúzókövek (Wolfgang Sauber fotója)
A Csaojang szomszédságában feltárt szinte teljesen hiánytalan csontvázának tüzetesebb tanulmányozása váratlan fordulattal járhatott. Hsziaoting Cseng munkatársaival a jobb combcsont porcszövetéből vettek mintákat, majd hematoxilin-eozin festéssel láthatóvá tették az állítólag az őslényhez tartozó sejtek sejtmagjait, valamint a kromoszómák alapanyagául szolgáló kromatin fonalait. Az eljárást újra elvégezték tyúkoktól származó mintákkal is, s láss csodát, a sejtek ugyanazon részei öltöttek lilás-rózsaszínes árnyalatot! E felettébb érdekes következtetéseket nemrég publikálta a rangos Nature folyóirattal kapcsolatba hozható Communications Biology. Hasonló jellegű kutatásra kerítettek sort a közelmúltban a kacsacsőrű növényevők népes táborát gyarapító Hypacrosaurus egyik fiatal példányával, ami annak idején szintén nagyobb médiavisszhangot keltett.
▲ Fénymikroszkópos felvételek az állítólagos Caudipteryx-sejtekről hematoxilin-eozin festés után, százszoros nagyításban (kép forrása: Hsziaoting Cseng & társai)
„Végre-valahára küszöbön áll a Michael Crichton modern klasszikusából ismerős John Hammond álmának megvalósítása!” – gondolhatják sokan az előbb írottakat reménytől csillogó szemekkel olvasva, ám a dinoszauruszokkal benépesített park átadásától még mindig nagyon messze vagyunk. Ahogy az áttörő jelentőségűnek ígérkező projekteknél lenni szokott, néhány szakértő hangot adott erős kételkedésének. A genetikai információk kinyerésére alkalmas leletek korának felső határát 1,5 millió évben állapították meg korábban, ráadásul a merőben eltérő körülmények miatt nehezen említhetők egy lapon az örökfagy által konzervált jégkorszaki emlősök tetemei a kemény kőzetbe börtönzött csontokkal. Evan T. Saitta, a chicagói Field Museum őslénykutatója a hírek hallatán úgy véli, kollégái talán csak mikrobák maradványaira figyelhettek fel a mikroszkóp alatt. Komoly aggodalomra adhat okot továbbá a tény, miszerint a széles körben használt festékek a sejtek más részeihez (lásd mondjuk a citoplazmát) ugyancsak kötődhetnek. Jasmina Wiemann, a Yale Egyetem molekuláris paleobiológusa az esetleges problémák elkerülése érdekében tömegspektrometriás módszerek alkalmazását javasolta, hiszen segítségükkel minden különösebb nehézség nélkül deríthetünk fényt a vegyületek szerkezetére.
▲ A tudósok elmondása alapján a pulykaméretű Caudipteryx valószínűleg egy tó partjánál pusztulhatott el (Cseng Csiujang illusztrációja)
Mint azt a szerzők őszintén bevallották, az efféle vizsgálatok jelenleg gyerekcipőben járnak, így az ilyen bizonytalanságok a folyamat természetes velejárói. Most csupán egyetlen dolgot jelenthetünk ki biztosan: a jövő izgalmas felfedezéseket tartogathat számunkra!
A szöveg forrásai:
- a Phys.org bejegyzése
- a SciTechDaily híradása
- Dougal Dixon: The World Encyclopedia of Dinosaurs & Prehistoric Creatures. Anness Publishing Ltd., 2007. 245. o.
- Douglas Palmer: Evolúció. Az élet története. GABO Könyvkiadó, Budapest, 2009. 150–155. o.
- Isaac Schultz írása a Gizmodo oldalán
