Fejezetek a Kőzetek Naplójából

Az óriáshód újabb maradványát találták meg Kanadában

2021. május 09. 16:00 - Fejes Valentin

A rágcsálók rendje (Rodentia) az ide sorolt, több ezer leírt fajjal az egyik legnépesebb csoportja az emlősök osztályának (Mammalia). Különleges alkalmazkodási képességeiknek, valamint szapora természetüknek köszönhetően csaknem az egész földkerekségen megvetették a lábukat. Jelenleg élő képviselőik túlnyomó többsége meglehetősen kisméretű, ám ahogy manapság, úgy a földtörténeti múltban is kialakultak közöttük óriások. Bár a maga 2,5 méteres hosszával és körülbelül 200 kilogrammos súlyával nem kerülhetett fel a képzeletbeli dobogó csúcsára, távoli rokonai mind eltörpülnek az óriáshód (Castoroides) mellett. Az elmúlt hetekben a hatalmas rágcsáló újabb, jó megtartású fosszíliájára bukkantak a kanadai Manitoba tartomány délkeleti csücskében.

castoroides_2017_fb.jpg

A Winnipeg Institution számos telefonhívást kap a lelkes kövületgyűjtőktől, hogy valami igazán különlegesre bukkantak, ám amikor a szakértők kiérnek a helyszínre és megvizsgálják az adott darabokat, sokszor csalódva veszik tudomásul annak ellenkezőjét – legtöbbször csupán egy nemrég elpusztult állat csontját túrják ki a földből. A legutóbbi eset hasonlóan kezdődött, ezúttal azonban személyesen keresték fel az illetékeseket. A Manitoba Museum egyik kurátora, Graham Young ebédidőben találkozott a neve elhallgatását kérő illetővel, aki bemutatta és a múzeumnak adományozta legfrissebb fogásait: egy bölény csigolyáját és egy masztodon bordáját, ezek mellett egy állkapcsot, amiről megtalálója a feltűnően meghosszabbodott fog alapján azt hitte, hogy az egy vadkanhoz tartozott. Young csakhamar felismerte a megkövesedett maradvány egykori tulajdonosát – a majd’ 12 centiméter hosszú agyar valójában egy óriáshód metszőfoga

oriashod_es_kanadai_hod_also_allkapcsa_randy_mooi.jpg

Az óriáshód (Castoroides) és a kanadai hód (Castor canadensis) állkapcsának összehasonlítása (fénykép: Randy Mooi & Manitoba Museum)

A Castoroideshez tartozó kövületekre a tartományban először, az országban viszont már negyedik alkalommal bukkantak rá. Az adományozó a lelőhely pontos elhelyezkedését nem árulta el, mindössze annyit mondott, hogy a leletet Steinbach városától délre találta meg. A fosszília korát egyelőre nem határozták meg, ám a térségről korábban szerzett információk alapján valószínűleg 44 ezer éves lehet.

castoroides_julio_lacerda.jpg

A Castoroides rekonstrukciója (Julio Lacerda illusztrációja)

A Castoroides a korábbi ásatások tanúbizonysága szerint kizárólag a mai Észak-Amerika területén terjedt el. A tudósok Új-Anglián át Nebraskán keresztül egészen Floridáig találkoztak maradványaikkal, közel teljes csontvázak pedig Indiana és Minnesota államokból ismertek. Ennek ellenére a mai napig nem tudunk sokat ezekről a nagyra nőtt rágcsálókról, néhai életmódjuk jelenleg is viták középpontjában áll. Mivel többek között a kanadai hódok (Castor canadensis) szomszédságát élvezték, így valamelyest eltérően tengethették mindennapjaikat. A tavakkal tarkított, mocsaras vidékeken érezték otthon magukat, a legfrissebb kutatási eredmények alapján különféle part menti és vízi növényekkel táplálkozhattak. Farkuk kevésbé lehetett lapított, ezért többen kételkednek afelől, hogy valaha is gátakat emeltek. 1912-ben, az ohioi New Knoxville közelében egy fiatal példány koponyája mellett mégis megtalálhatták egy ilyen építmény nyomait, mely szebb korában minden bizonnyal 1,2 méter magas és 2,4 méter széles volt, nagyjából 7,5 centiméter vastag ágakból építhették meg. Kipusztulásukban az éghajlatban bekövetkezett változások közvetlen hatásai játszhattak döntő szerepet. Mintegy 10 ezer évvel ezelőtt a klíma melegebbé és szárazabbá vált, az óriáshódok élőhelyéül szolgáló térségek ennek következtében fokozatosan megritkulhattak. Egyértelmű bizonyítékkal ugyan még nem rendelkezünk arról, hogy az amerikai emberelődök vadásztak rájuk, de húsuk és kiváltképp vízlepergető bundájuk hatalmas értékkel bírhatott az ősi közösségek körében.

castoroides_charles_r_knight.jpg

A legendás Charles R. Knight festménye az óriáshódokról

A múzeum munkatársai egy több hónapos szárítási procedúrának vetették alá a kivételes állapotában megőrződött kövületet, amivel a törés kockázatát szeretnék nagyban csökkenteni. Young elmondása szerint később ki akarják állítani az óriáshód állkapcsát, természetesen az annak megfelelő speciális körülmények biztosításával.

A cikk eredetileg 2017. november 17-én jelent meg.

A szöveg forrásai:

Julio Lacerda Facebook-oldala

_png_fejezetek_a_kozetek_naplojabol_tamogato_gomb.png

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://akozeteknaploja.blog.hu/api/trackback/id/tr5916416450

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása