Az óriáshód újabb maradványát találták meg Kanadában

2021. május 09. - Fejes Valentin

A rágcsálók rendje (Rodentia) az ide sorolt, több ezer leírt fajjal az egyik legnépesebb csoportja az emlősök osztályának (Mammalia). Rendkívüli alkalmazkodási képességeiknek, valamint szapora természetüknek köszönhetően szinte az egész földkerekségen megvetették a lábukat. Jelenleg élő képviselőik túlnyomó többsége meglehetősen kisméretű, ám ahogy manapság, úgy a földtörténeti múltban is kialakultak közöttük óriások. Bár a maga 2,5 méteres hosszával és körülbelül 200 kilogrammos súlyával nem kerülhetett fel a képzeletbeli dobogó csúcsára, távoli rokonai mind eltörpülnek az óriáshód (Castoroides) mellett. Az elmúlt hetekben a hatalmas rágcsáló újabb, jó megtartású fosszíliájára bukkantak a kanadai Manitoba tartomány délkeleti csücskében.

A Manitoba Múzeum számos telefonhívást kap a lelkes kövületgyűjtőktől, hogy valami igazán különlegesre bukkantak, ám amikor a szakértők kiérnek a helyszínre és megvizsgálják az adott darabokat, sokszor csalódva veszik tudomásul annak ellenkezőjét – legtöbbször csupán egy nemrég elpusztult állat csontját túrják ki a földből. A legutóbbi eset hasonlóan kezdődött, ezúttal azonban személyesen keresték fel az illetékeseket. Az intézmény egyik kurátora, Graham Young ebédidőben találkozott a neve elhallgatását kérő illetővel, aki bemutatta, majd a múzeumnak adományozta legfrissebb fogásait: egy bölény csigolyáját, egy masztodon bordáját, továbbá egy állkapcsot, melyről megtalálója a feltűnően meghosszabbodott fog alapján azt hitte, hogy az egy vadkanhoz tartozott. Graham csakhamar felismerte a megkövesedett maradvány egykori tulajdonosát – a közel 12 centiméter hosszú agyar valójában egy óriáshód metszőfoga.

▲ Az óriáshód (Castoroides) és a kanadai hód (Castor canadensis) állkapcsának összehasonlítása (fénykép: Randy Mooi & Manitoba Múzeum)

A Castoroideshez tartozó kövületekre a tartományban először, az országban viszont már negyedik alkalommal bukkantak rá. Az adományozó a lelőhely pontos elhelyezkedését nem árulta el, mindössze annyit mondott, hogy a leletet Steinbach városától délre találta meg. A fosszília korát egyelőre nem határozták meg, de a térségről korábban szerzett információk alapján nagyjából 44 ezer éves lehet.

▲ A Castoroides (Julio Lacerda illusztrációja)

A Castoroides a korábbi ásatások tanúbizonysága szerint kizárólag a mai Észak-Amerika területén terjedt el. A tudósok Új-Anglián át Nebraskán keresztül egészen Floridáig találkoztak maradványaikkal, csaknem teljes csontvázak pedig Indiana, illetve Minnesota államokból ismertek. Ennek ellenére a mai napig keveset tudunk ezekről a nagyra nőtt rágcsálókról, néhai életmódjuk jelenleg is viták középpontjában áll. Mivel többek között a kanadai hódok (Castor canadensis) szomszédságában éltek, így hozzájuk képest valamelyest másképp tengethették mindennapjaikat. A tavakkal tarkított, mocsaras vidékeken érezték otthon magukat, a legfrissebb kutatási eredmények alapján különféle part menti és vízi növényekkel táplálkozhattak. Farkuk kevésbé lehetett lapított, ezért többen kételkednek afelől, hogy valaha is gátakat emeltek. 1912-ben, az ohioi New Knoxville közelében egy fiatal példány koponyája mellett mégis megtalálhatták egy ilyen építmény nyomait, ami szebb korában minden bizonnyal 1,2 méter magas és 2,4 méter széles volt, emellett 7,5 centiméter vastag ágakból építhették meg. Kipusztulásukban az éghajlatban bekövetkezett változások közvetlen hatásai játszhattak döntő szerepet: mintegy 10 ezer évvel ezelőtt a klíma melegebbé, szárazabbá vált, az óriáshódok élőhelyéül szolgáló térségek ennek következtében fokozatosan megritkulhattak. Tagadhatatlan bizonyítékkal ugyan még nem rendelkezünk arról, hogy az amerikai emberelődök vadásztak-e rájuk, vízlepergető bundájuk valószínűleg hatalmas értékkel bírhatott az ősi közösségek körében.

▲ Charles R. Knight festménye az óriáshódokról

A múzeum munkatársai egy több hónapos szárítási folyamatnak vetették alá a kivételes állapotában megőrződött kövületet, mellyel a törés kockázatát szeretnék nagyban csökkenteni. Graham elmondása szerint később ki akarják állítani az óriáshód állkapcsát, természetesen az ehhez szükséges egyedi követelmények biztosításával.

A cikk eredetileg 2017. november 17-én jelent meg.