Fejezetek a Kőzetek Naplójából

A régmúlt vadászjelenetéről árulkodnának az új-mexikói nyomok?

2021. május 13. 12:00 - Fejes Valentin

A legutóbbi jégkorszak állatseregletében találhatunk néhány olyan tagot is, melyekhez foghatókkal aligha találkoznánk manapság: ilyenek mondjuk a gyakran hatalmas méreteket elérő földilajhárok. Bár évtizedek óta viták középpontjában áll a téma, miszerint az ember feltűnése vagy inkább a környezeti változások okolhatóak-e az úgynevezett megafauna őslényeinek kipusztulásáért, egy új-mexikói nemzeti parkban tett felfedezés bizonyíthatja, hogy elődeink alkalmanként közeli kapcsolatba kerülhettek ezekkel az óriásokkal.

foldilajhar_nyomok_fb.jpg

A White Sands National Monument világszinten jelentős a maga nemében, többek között az íratlan múlt iránt érdeklődők körében sem teljesen ismeretlen – az előzetesen feltárt leletanyag alapján a területen egykor békésen legelésző mamutok és tevék csordáira a portyázó farkasok és nagymacskák jelenthettek veszélyt. 2017 áprilisában Matthew Bennett (Bournemouth University; Poole, Egyesült Királyság) és csapata egy egészen szokatlan jelenségre lett figyelmes: néhány földilajhár által hátrahagyott lábnyomban emberekére is rábukkantak. A felcsigázott tudósok kénytelenek voltak feszített munkatempóban dolgozni, hiszen az idő igencsak sürgeti őket az ilyen esetekben: amint a szél lefújja az ichnofosszíliákról a homokot és felfedi azokat a szakértők előtt, legfeljebb pár hónapjuk van a lehető legkörültekintőbben szemrevételezni a helyszínt, mielőtt az időjárás viszontagságai végleg eltüntetnék a bizonyítékokat. Rengeteg fénykép és videofelvétel felhasználása mellett a nyomokról készített öntvények bevonásával, valamint a csapák alaposabb megfigyeléseiből levont következtetések segítségével próbálták meg kideríteni, mi zajolhatott le a környéken mintegy 12 ezer évvel korábban.

foldilajhar-_es_emberi_labnyomok_david_bustos.jpg

Lábnyomok a lelőhelyről – a földilajhárok által hátrahagyottak 30–56 cm hosszúságúak (fotó: David Bustos)

Pár ősember egy Nothrotheriops- vagy Paramylodon-egyed után eredhetett, a nyomaiba lépve követték a hatalmas állatot. A lajhár a veszélyt észlelve felágaskodott, és több, mint két méter magasan tornyosult a nyugalmát megzavaró társaság felé. Ezt követően ide-oda kezdhetett csapkodni maga körül mellső lábaival: ujjperceire támaszkodva élesen tarthatta jókora karmait, melyek szükség esetén félelmetes fegyverekké válhattak. Az őslény egyetlen legyintéssel a másvilágra küldhette az óvatlan betolakodókat, így azok tartották a biztos távolságot. A jelek nagy valószínűséggel vadászatra utalnak, ami ugyanakkor nem járhatott sikerrel, a kezdetleges fegyverek nehezen ejthettek sebet még ezen a kisebb földilajháron is. Kortárs vizsgálatok ezt megelőzően bizonyították, hogy napjaink gyűjtögető-vadászó közösségei számára sincs garantálva a siker, ha egy nagyobb állat elejtésére adják fejüket.

a_feltetelezett_vadaszjelenet_rekonstrukcioja_alex_mcclelland_bournemouth_university.jpeg

Alex McClelland rekonstrukciója a feltételezett vadászjelenetről

A Science Advances által publikált tudományos dolgozat számos emberben ébresztett kételyeket a fejlemények kapcsán, ezért teljes egyetértés ezúttal sem született az ügyben. Jordana Meyer, a Stanford University (Palo Alto, Kalifornia) ökológusa velük ellentétben üdvözölte a bejelentést: bár jómaga nem vett részt a kutatásban, hosszú ideje tanulmányozza az afrikai nagyvadak által hátrahagyott nyomokat. A Lehman College (New York City) paleoantropológusa, William Harcourt-Smith elismerte, hogy a szerzők sok részletre kitértek munkájuk összeállítása során, azonban csontok és kőeszközök hiányában szkeptikusan áll a vadászjelenet-elmélethez.

A cikk eredetileg 2018. április 27-én jelent meg.

A szöveg forrásai:

Pecsics Tibor DeviantArt-profilja

_png_fejezetek_a_kozetek_naplojabol_tamogato_gomb.png

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://akozeteknaploja.blog.hu/api/trackback/id/tr2916418172

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Irbisz 2021.05.26. 16:34:18

"A jelek nagy valószínűséggel vadászatra utalnak, ami ugyanakkor nem járhatott sikerrel, a kezdetleges fegyverek nehezen ejthettek sebet még ezen a kisebb földilajháron is. "

Ennek a feltételezésnek mi az alapja? Az akkori vadászok a megafauna vadászatához szoktak hozzá, évezredes tapasztalatuk volt benne, és a lomha óriáslajhár a könnyebb zsákmányok közé tartozott. Eltűnésük is az ember megjelenéséhez köthető, ahogy haladtak délre a mai indiánok ősei, úgy pusztultak ki szépen a földi lajhárok, mérettől függetlenül. Fegyvereik meg nekünk voltak csak kezdetlegesek, hozzáértő kezekben elég hatásosak voltak.

Fejes Valentin 2021.05.26. 16:48:38

@Irbisz: Hát igen, sokan eléggé alulbecsülik az ősi technológiákat... Meg nem mondom már, melyik (talán német) dokumentumfilmben láttam, de dárdavetővel egész komoly sérüléseket tudtak okozni a mamutbőr-modellen.

Irbisz 2021.05.26. 22:24:01

@Fejes Valentin: bizony, de ehhez ősember sem kell, 20. század eleji könyvben olvastam, hogy egy már lelőtt elefánton próbálta ki az európai utazó a kisérőinek dárdáját. Hiába dobta teljes erejével, az lepattant róla, mig egy helyi nyiszlett őslakos vadász felkapta és úgy belevágta, hogy 60-70 cm mélyen behatolt.
süti beállítások módosítása