Fejezetek a Kőzetek Naplójából

A Spinosaurus rokona is kedvelhette a víz közelségét

2021. május 14. 08:00 - Fejes Valentin

Lassan öt éve lesz már annak, hogy a Spinosaurus egy kis időre a paleontológusok és az őslénytan iránt érdeklődők figyelmének középpontjába került. A Nizar Ibrahim nevével fémjelzett 2014-es kutatás háttértörténete, az új rekonstrukció és az abból levont következtetések, valamint a National Geographic hasábjain megjelent cikk a mindezeket bemutató dokumentumfilmmel együtt gondoskodott arról, hogy a vitorlás hátú óriásragadozó alaposan megsütkérezhessen a rivaldafényben. Egy újonnan publikált tanulmány alapján nem kizárt, hogy egyik rokona hozzá hasonló életmódot folytathatott.

spino-rokon_fb.jpg

A Cretaceous Research által közzétett munkában Tito Aureliano és kollégái egy, a Brazília északkeleti részén, az Araripe-medence területén begyűjtött sípcsont (tibia) töredékét vette górcső alá. Ennek fala meglehetősen vastag, ami az olyan állatoknál gyakori főleg, melyek a szárazföld helyett a vízben érzik otthon magukat, így például a kacsacsőrű emlősök vagy a manátik esetében. Ebből kifolyólag korántsem lehetetlen, hogy ez a húsevő életének jelentős részét úszással tölthette, ahogy azt évekkel ezelőtt a Spinosaurusnál is feltételezték. Az őslény azonban bő tízmillió évvel korábban tengette mindennapjait, mint a Jurassic Park 3-ban debütált dinoszaurusz, így a jelenség hamar megjelenhetett családjuk körében. A felfedezés ezzel ismét megerősítette azt a nézetet, miszerint Afrika és Dél-Amerika földjét a kora krétában még nem választotta el egymástól óceán.

a_szpinoszaurusz_csontjanak_keresztmetszete_mas_dinokeval_osszehasonlitva_tito_aureliano_es_tarsai.jpg

A tanulmányban szerepeltetett szpinoszaurusz sípcsontjának keresztmetszete más dinoszauruszokéval egybevetve (szemléltető ábra: Tito Aureliano és társai)

A rokonaitól előzetesen megtalált kövületekkel összehasonlítva ez a szpinoszaurusz orrától a farka végéig akár a tíz méteres hosszúságot is elérhette, ám a szakértők bevallása szerint egy teljesen ki nem fejlett példányról beszélhetünk, ezért ennél valamivel hatalmasabb lehetett. A partokat szegélyező lagúnák vizeiben portyázva szerezhette be a napi betevőjét – pteroszauruszokkal és krokodilfélékkel osztotta meg életterét, de méretbeli különbségeikből kiindulva feltehetőleg más-más zsákmány után nézhettek. Pontosabb besorolása egyelőre nem lehetséges, a térséget valaha benépesítő Irritator vagy Angaturama, esetleg egy ismeretlen faj ugyanúgy elképzelhető a csonttöredék néhai tulajdonosaként.

ujabb_felvizi_szpinoszaurusz_julio_lacerda.jpg

Az Araripe-medence szpinoszaurusza annak idején a vidék csúcsragadozója lehetett (illusztráció: Julio Lacerda)

Az íratlan múlt titkait kutatóknak a régióban a szegényes leletanyagnál sokkal súlyosabb problémával kell szembenézniük: a megkövesedett maradványokkal folytatott illegális kereskedelemmel. Nem először fordult már elő, hogy a megkövesedett maradványok lelőhelyeinek adatai elvesztek, mire a tudósok kezébe kerültek, vagy eleve fel se jegyezték azokat.

A cikk eredetileg 2020. május 09-én jelent meg.

A szöveg forrásai:

Davide Bonadonna Facebook-oldala

Julio Lacerda Facebook-oldala

_png_fejezetek_a_kozetek_naplojabol_tamogato_gomb.png

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://akozeteknaploja.blog.hu/api/trackback/id/tr3916418224

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása