Hihetetlen, milyen gyorsan repül az idő! Mintha csak tegnap lett volna, hogy elkezdtem szerkeszteni a 2018-as összefoglalót, erre tessék, megint nyakunkon a szilveszter! Ismét mozgalmas esztendőt zárhatunk: most sem volt hiány jelentős felfedezésekből, ám sajnos nem mindegyikről sikerült külön bejegyzést írnom... Ezekből a kimaradt fejleményekből merítve állítottam össze egy remélhetőleg színesre sikeredett válogatást. Búcsúztassuk eme rövid hírekkel az óévet!
Az űrhajófogú cápa
Mi a közös egy cápában, a T. rexben és a ’80-as évek egyik kultikus videojátékában? A kérdés ezúttal korántsem költői, de még csak nem is egy rossz vicc kezdete – az összekötő kapcsot ezúttal a Galagadon nordquistae jelenti.
▲ Galagadon nordquistae (Velizar Simeonovski illusztrációja)
Maradványaira „Sue”, a híres T. rex-példány csontváza mellett akadtak rá. Fogai a mára klasszikussá vált árkádjáték, a Galaga űrhajóját juttatta a tudósok eszébe: így kapta meg végül a dajkacápa-alakúak rendjének (Orectolobiformes) kihalt tagja nemzetségének nevét.
A tanulmányt a Journal of Paleontology publikálta 2019. január 22-én.
Velizar Simeonovski honlapja
Szörnyű kínoktól szenvedhetett a teknős-előd
Csontrák, pontosabban periosteal osteosarcoma jeleit mutatták ki egy Pappochelys rosinae combcsontján, ami jelenleg a legkorábbi példa a magzatburkosok (Amniota) körében. A betegség egyébként bennünket ugyanúgy sújthat – az esetről összeállított tudományos dolgozat társszerzője, Patrick Asbach berlini radiológus szerint évente 800–900 embert érinthet ez a probléma az Egyesült Államokban.
▲ Pappochelys rosinae-család (Brian Engh illusztrációja)
A paleontológusok a teknősök egyik lehetséges elődjét látják a 240 millió éve élt őslényben. Kövületeit Németországban, Stuttgart térségében tárták fel 2008-ban.
A tanulmányt a JAMA Oncology publikálta 2019. február 07-én.
Brian Engh weboldala
Szenzációs bejelentés Kínából
Dr. Tungcsing Fu kollégái társaságában páratlanul gazdag lelőhelyet fedezett fel Hupej tartományban, a Tansuj folyó mentén. A területen többek között medúzák, ízeltlábúak és férgek tengették mindennapjaikat 518 millió évvel ezelőtt.
▲ Kora kambriumi életkép (illusztráció forrása: Dr. Tungcsing Fu & társai)
A valóban ritkaságszámba menő fosszíliákon a lágy részek (szemek, kopoltyúk) lenyomatai tisztán kivehetők. A kis híján négyezer egyedet a szakértők százegy különböző fajhoz sorolták, ezekből ötvenhárom nagy valószínűséggel a korábban ismeretlenek táborát fogja gyarapítani.
A tanulmányt a Science publikálta 2019. március 22-én.
Iä! Iä! Sollasina fthagn!
Az angliai Herefordshire megyében találtak rá a Sollasina cthulhu mintegy 430 millió éves, a szilur idejéből való fosszíliáira. Faji elnevezése a lovecrafti univerzum ikonikus alakjára, Cthulhura utal, bár a különös teremtmény legfeljebb hosszúkás lábai miatt hasonlíthat valamelyest a rettenetes erejű, általában polipfejjel ábrázolt Mérhetetlen Vénre.
▲ Sollasina cthulhu (Elissa Martin illusztrációja)
A kivételes leletekről komputertomográfos felvételeket készítettek – ahogy arra később fény derült, a tüskésbőrűekre jellemző csőhálózat, az úgynevezett vízedényrendszer részben fennmaradt. Kinézete ellenére a Sollasina a tengeri uborkákkal áll szorosabb rokonságban.
A tanulmányt a Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences publikálta 2019. április 10-én.
Élettől nyüzsgött „a texasi Serengeti”
Ormányosok (Blancotherium), orrszarvúak, tevék, lovak, kutyafélék, sőt, aligátorok, továbbá fura fejdíszt viselő antilopok népesítették be Texas állam déli részét a miocén alatt, úgy 11–12 millió éve. A manapság eléggé barátságtalan vidék akkoriban az afrikai Serengetire emlékeztetett éghajlatával, illetve növénytakarójával.
▲ „A texasi Serengeti” (Jay Matternes illusztrációja)
Az 1930-as, ’40-es évek során begyűjtött leletanyagot Dr. Steven May (University of Texas, Austin) tanulmányozta tüzetesebben. A kutatók számára rendkívül gyümölcsöző ásatások Beeville városánál folytak.
A tanulmányt a Palaeontologia Electronica publikálta 2019. áprilisban.
A rákfélék különce
Hatalmas szemeihez képest aprócska ollóival és diszkosz alakú testével a Callichimaera perplexa minden bizonnyal a valaha élt legbizarrabb rákféle volt. A kifejlett példányok döbbenetes módon a kizárólag lárváknál előforduló ismertetőjegyeket szintúgy magukon viselték.
▲ Callichimaera perplexa (Oksana Vernygora illusztrációja)
Megkövesedett maradványaira pillantva Dr. Javier Luque kezdetben valamiféle pókszabásúnak hitte a szokatlan ízeltlábút. A Callichimaera két pár ellaposodott, evezőszerű végtagja segítségével úszhatott a tengerek vizében a középső krétában, 95 millió évvel ezelőtt.
A tanulmányt a Science Advances publikálta 2019. április 24-én.
A népszerű szerző szárnyas szörnyetegei
Úgy tűnik, továbbra sem csillapodik a világszerte tomboló Trónok harca-láz: Rodrigo Pêgas kollégáival Targaryendraco wiedenrothira keresztelte át a sokáig tévesen az Ornithocheirus nemzetséghez sorolt pteroszauruszfajt. A repülő őshüllő kövületeire Észak-Németországban lelt rá Kurt Weidenroth amatőr gyűjtő 1984-ben a kora krétából származó, 130 millió éves kőzetrétegekben.
▲ Targaryendraco wiedenrothi (Vitor Silva illusztrációja)
Ugyancsak a George R. R. Martin nevével fémjelzett sorozat ihlette a Targaryendraconia klád létrehozását, amibe a Targaryendraco mellett közeli rokonait vették bele. Széles körben elterjedt csoportról beszélhetünk, mivel számos más országban (Brazíliában, Angliában, Ausztráliában) találkoztak már képviselőik fosszilis csontjaival.
A tanulmányt a Historical Biology publikálta 2019. november 18-án.
Vitor Silva DeviantArt-profilja
Tetvek gyötörhették a dinoszauruszokat
Tetvek tehettek kárt azokban a dinoszaurusz-tollakban, melyeket gyanta ejtett fogságba hozzávetőlegesen 99 millió éve. A Hukawng-völgyben, Noije Bum falvánál felfedezett bosszantó apróságokat Tajping Kao vette górcső alá munkatársaival karöltve.
▲ Két Mesophthirus engeli (illusztráció forrása: Tajping Kao & társai)
A tudósok összesen tíz, alig észrevehető (csupán 0,2 milliméter hosszú) nimfát találtak a borostyánokat vizsgálva. A Mesophthirus engeli karmokban végződő, kapaszkodásra kiválóan alkalmas lábaival tökéletesen betölthette az efféle paraziták szerepét.
A tanulmányt a Nature Communications publikálta 2019. december 10-én.
Az ősmadár új ruhája
Brit és német őslénykutatók jöhettek rá arra, hogy milyen színekben pompázhatott egykor az Eocoracias brachyptera tollazata. A szakértők elmondásuk alapján jól el tudták különíteni a kékért felelős melanoszómákat a feketét, barnát, vörösesbarnát vagy szürkét eredményező festékanyagoktól.
▲ Eocoracias brachyptera (Marta Zaher)
A paleontológusok munkájukkal áttörő eredményeket értek el, hiszen ilyesmire ezt megelőzően nem akadt példa. A prehisztorikus szalakótaféle 48 millió évvel ezelőtt, az eocén idején szárnyalt a németországi Messel néhai erdeiben.
A tanulmányt a Journal of the Royal Society Interface publikálta 2019. június 26-án.
Gyíkok és kígyók közt félúton
Újabb adalékokkal gyarapította a kígyók törzsfejlődésével kapcsolatos tudásunkat a Najash rionegrina jó megtartású maradványain végzett friss kutatás. A hüllő a fejlemények tükrében igazi átmeneti formának tekinthető.
▲ Najash rionegrina (Raúl O. Gómez illusztrációja)
Bár nyúlánk testével kétségtelenül egy kígyó benyomását keltheti a felületes szemlélőkben, a Najash hátsó végtagjai még nem csökevényesedtek el teljes mértékben, emellett rendelkezett a gyíkoknál szintén megtalálható pofacsontokkal, illetve az övékéhez hasonló felépítésű középfüllel. A mai Patagónia területén nézett zsákmány után csaknem 100 millió éve.
A tanulmányt a Science Advances publikálta 2019. november 20-án.
Bogarak tölthették be a méhek szerepét
A marókafélékhez (Mordellidae család) tartozó bogarak végezhették el a beporzás feladatát jóval a méhek feltűnése előtt. A jelenségre közel 99 millió éves mianmari borostyánok szolgálhatnak közvetlen bizonyítékok gyanánt.
▲ Egy pár Angimordella burmitina porozza be a virágokat (Ting-hau Jang illusztrációja)
A megkövesedett gyantákat alaposabban szemügyre vevő nemzetközi csapat az Angimordella burmitina nevet adta az újonnan leírt rovaroknak. A szőrszálaikra tapadt pollenszemcséken kívül például jellegzetes szájszervük utalhat különleges életmódjukra.
A tanulmányt a Proceedings of the National Academy of Sciences publikálta 2019. december 03-án.
A karbon erdeinek törpe sárkánya
Richard Lund (Carnegie Museum) bukkant rá a Carbonodraco lundi kövületére egy, a XIX. század óta működő szénbánya szomszédságában. Koponyája, valamint csontvázának elülső fele 1972-ben került elő.
▲ Carbonodraco lundi (Henry Sharpe illusztrációja)
A Carbonodraco körülbelül 306–310 millió éve népesítette be az Ohio állambeli Linton környékét. A huszonöt centiméteres hosszúságot érhette el, hegyes fogaival a kisebb ízeltlábúak páncélját roppanthatta szét. A Parareptilia alosztály eddig ismert legősibb képviselőjeként tartják számon.
A tanulmányt a Royal Society Open Science publikálta 2019. november 27-én.
Henry Sharpe DeviantArt-profilja
Kíváncsian várom, miket tartogat számunkra 2020! Tartsatok velem jövőre is, és éljük meg együtt a rég letűnt világ csodáit! Előre a múltba!
A cikk eredetileg 2019. december 30-án jelent meg.
