Fejezetek a Kőzetek Naplójából

Felkavarta az állóvizet „a titánok hírnöke”

2021. május 22. 16:00 - Fejes Valentin

A földtörténeti középkor végén bekövetkező globális kataklizma számos tekintetben a rejtély homályába vész. „Miért kerültek fel egyesek a végleg letűnt fajok listájára, míg mások túlélték a katasztrófát?” – teszik fel többek között e kérdést újra meg újra. A tudósok igyekeznek magyarázatokat keresni a máig megoldatlan talányokra, ám a friss felfedezések néha olyan részletekkel szolgálhatnak, amikkel a kutatók korábban aligha számolhattak. Ezt a kijelentést bizonyíthatja egy pulykakeselyű nagyságú, életében legfeljebb fél kilót nyomó ősmadár.

mirarce_fb.jpg

A késő kréta idején, hozzávetőlegesen 75 millió évvel ezelőtt élt Mirarce eatoni kövületeire Howard Hutchison, a University of California paleontológusa bukkant rá 1992-ben Utah állam területén, az úgynevezett Kaiparowits-formációhoz tartozó rétegekben. A maradványok egészen 2009-ig pihentek egy múzeum raktárában, aztán Jessie Atterholt kérte el azokat tüzetesebb tanulmányozásuk céljából. Kis csapatukhoz Jingmai O’Connor, az ősmadarakra specializálódott szakértő csatlakozott a későbbiekben, s az esetről közösen készítettek részletes leírást. Munkájuk a PeerJ folyóirat virtuális hasábjain kapott megjelenést az elmúlt napokban.

mirarce_eatoni_villacsontja_david_strauss.jpg

A Mirarce eatoni megkövesedett villacsontja (fénykép: David Strauss)

Becslések szerint a teljes csontváz mintegy harminc százalékát találták meg, a koponya egyelőre hiányzik. A lelet több szempontból is különlegesnek bizonyult: a fosszíliák háromdimenziós formájukban konzerválódtak, emellett első ízben maradtak fenn a tollszárcsomók az Enantiornithes klád egyik képviselőjétől, melyekből egykor a repüléshez nélkülözhetetlen evezőtollak indultak ki. A Mirarce eatoni csoportja eddigi legnagyobb tagjának számíthat Észak-Amerikában, kezdetlegesnek vélt és modernnek tartott bélyegeket egyaránt magán viselt – bár mellső végtagjai karmos ujjakban végződtek, V-alakú villacsontján (furcula) kívül a tarajos szegycsont (sternum) árulkodhat arról, hogy napjaink madaraihoz hasonlóan kecsesen szelhette a levegőt.

mirarce_eatoni_csontvaz-rekonstrukcioja_scott_hartman.jpg

Scott Hartman csontváz-rekonstrukciója az ősmadárról

Az enantiornitheszek körülbelül 100 millió éven keresztül lakták bolygónkat: e hosszú időszak alatt csaknem az egész földkerekséget meghódították, sőt, néhány helyen a mai madarak elődeinél gyakrabban fordultak elő, mégis leszármazottak nélkül pusztultak ki. Vajon mi állhat e fura jelenség hátterében? Egy nemrég közzétett kutatás eredményei alapján ezek az őslények az erdőket népesíthették be, de otthonaik a lángok martalékává válhattak a dinoszauruszok uralmának véget vető katasztrófa során.

mirarce_eatoni_utahceratops_gettyi_brian_engh.jpg

Két Mirarce eatoni egy Utahceratops gettyi tülkein pihen (Brian Engh illusztrációja)

A Mirarce eatoni nevét egyrészt a görög mitológia kevésbé ismert alakjáról, a titánok hírnökéről, Arkéról kapta, másfelől ilyen módon szerettek volna örök emléket állítani Jeffrey Eaton paleontológusnak, aki évtizedek óta végzett ásatásokat az egyesült államokbeli lelőhely térségében.

A cikk eredetileg 2018. november 19-én jelent meg.

A szöveg forrásai:

Scott Hartman weboldala

Brian Engh honlapja

_png_fejezetek_a_kozetek_naplojabol_tamogato_gomb.png

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://akozeteknaploja.blog.hu/api/trackback/id/tr5516422722

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása