Mintegy 66 millió évvel ezelőtt a Yucatán-félsziget térségében egy hatalmas aszteroida csapódott bolygónkba, melynek pusztító ereje legalább egymillió atombombáéval érhetett fel. A következmények drasztikusak voltak, számos állatcsoport sorsát pecsételték meg – egy, a Current Biology által közzétett friss tanulmány szerzői arra keresték a választ, hogy egyes madarak milyen módon élhették túl a földtörténeti középkor végén bekövetkezett apokaliptikus helyzetet.
A Daniel J. Field (University of Bath, Anglia) vezette csapatot, akárcsak kollégáik nagy részét, régóta foglalkoztatta a rejtély, vajon miképp maradtak fenn bizonyos madarak, míg mások a végleg letűnt fajok listájára kerültek fel. A megoldás érdekében először olyan kőzetrétegekhez tartozó kövületeket vettek górcső alá, amik a mezozoikum utolsó szakaszából, emellett Európából, Észak-Amerikából és Új-Zélandból, valamint Japánból valók. A mikroszkóp alatt elszenesedett fák maradványaira és spórák millióira bukkantak rá, melyek harasztoktól származnak. A tudósok ennek tükrében úgy vélik, hogy Földünk erdőségei ebben a periódusban a lángok martalékává válhattak, míg később, az első pár ezer évben a harasztok ismét zöldbe boríthatták bolygónkat. „Hasonló folyamatokat figyeltek meg korábban Hawaii környékén vulkánkitörések vagy az ezekkel társuló földcsuszamlások után.” – tette hozzá Antoine Bercovici (Smithsonian National Museum of Natural History, Washington D.C.) paleobotanikus. „A spórák szabad szemmel észrevehetetlenek, olyan aprók, így a magvakkal ellentétben a szél sokkal messzebb hordhatja őket. Mindössze egy talpalatnyi vizes helyre van szükségük ahhoz, hogy gyökeret ereszthessenek.” – folytatta a szakértő.
▲ Harasztok a Columbia River Gorge kanyon Oregon állam felőli részéről (fénykép: Marc Adamus)
A tudományos dolgozat másik következtetése alapján az arboreális (vagyis a fák lombkoronaszintjén élő) madarak otthonuk elvesztése miatt fokozatosan haltak ki, egyedül néhány talajlakó forma vészelhette át a kritikus időszakot. A kutatók elmondása szerint nemcsak a legutóbbi eredmények, hanem az őslények leletanyaga is alátámasztja meglátásukat. A végkifejlettel kapcsolatban azonban nincs mindenki ugyanazon a véleményen. „A vizsgálatok során használt mintákat az akkor még északi területekről gyűjtötték be, ami nehezen szolgálhatna bizonyítékul arra, hogy valaha az egész földkerekségen tűzvész tombolt.” – adott hangot kételkedésének Alan Cooper, a University of Adelaide (Ausztrália) munkatársa.
▲ Ehhez hasonló madarak élhették túl a kréta végi globális kataklizmát (Phillip M. Krzeminski illusztrációja)
Regan Dunn (Field Museum, Chicago) az ügyet érintve felhívta a figyelmet a fosszilis növényekhez köthető kutatások fontosságára. „A növényektől függ szinte az egész szárazföldi élet fejlődése és túlélése. Elsődleges élelemforrások, a nap sugaraiból nyerik energiájukat, erre mások nem képesek.” – nyilatkozta a paleontológus.
A cikk eredetileg 2018. május 25-én jelent meg.
A szöveg forrásai:
Douglas Henderson honlapja
