Jelen tudásunk alapján a perm–triász határán, hozzávetőlegesen 252 millió évvel ezelőtt bekövetkezett Nagy Kihalás volt a bolygónk élővilágát sújtó katasztrofális események közül a legpusztítóbb. Ennek ellenére viszonylag minden hamar visszazökkent a régi kerékvágásba: a mezozoikum hajnalán olyan létformák jelentek meg, melyekhez foghatókat azóta sem hordott hátán a Föld. Ilyenek például az eddig kizárólag Kínából ismert Hupehsuchia rend képviselői.
▲ Partra kikászálódott Eretmorhipis (Joschua Knüppe illusztrációja)
E bizarr tengeri őshüllők csoportjába tartozott az Eretmorhipis carrolldongi – bár megkövesedett maradványaival már korábban is találkoztak a kutatók, koponyájára csak a legutóbbi ásatások alkalmával bukkantak rá az ország középső-keleti részén található Hupej tartomány területén. A kövületeket Lung Cseng vette tüzetesebb vizsgálatok alá munkatársaival karöltve. Tanulmányuk eredményei meglepő részleteket árulhattak el a körülbelül hetven centiméter hosszú teremtmény életmódjáról.
▲ Az Eretmorhipis carrolldongi fosszíliája és csontvázának rekonstrukciós rajza (kép forrása: Lung Cseng & társai)
Széles, a kacsacsőrű emlőséhez (Ornithorhynchus anatinus) hasonló állkapcsa oldalain valószínűleg érzékelők helyezkedhettek el – mivel aprócska szemeinek aligha vehette hasznát, a vadászat során inkább ezekre hagyatkozhatott. A szakértők elmondása szerint főképp kisebb gerinctelenekkel táplálkozhatott. Az Eretmorhipis hosszú, oldalról lapított farkával, valamint lapátszerű végtajaival hajtotta előre magát a vízben, a hátán végigfutó csontlemezek pedig az állat védelmét szolgálhatták. Közeli rokonságát az ichthyoszauruszok (idehaza meghonosodott nevükön halgyíkok) népes táborához fűzhetik szorosabb szálak.
▲ Csünszöok Csoi illusztrációja a különös szerzetről
A paleontológusok a Scientific Reports virtuális hasábjain tették közzé tudományos dolgozatukat az elmúlt hetekben.
A cikk eredetileg 2019. április 04-én jelent meg.
A szöveg forrásai:
Csünszöok Csoi DeviantArt-profilja
