Megfejthették, hogyan vadászott a cápák egyik különös rokona

2021. május 24. - Fejes Valentin

„A cápák kora” – így is szokás nevezni a devon végét követő időszakot, mivel e porcos vázú ragadozók és rokonságuk ezalatt élték virágkorukat. Bár sokszor olyan formáik alakultak ki az íratlan múlt folyamán, melyek minden képzeletünket felülmúlják, maradványaik kevésbé ellenállóak a környezeti hatásokkal szemben, így eléggé nehéz kétségbevonhatatlan megállapításokat levonni például a küllemüket, esetleg az életmódjukat illetően. Egy kis szerencsével, na meg persze a korszerű berendezések alkalmazásával azonban leleplezhetjük a rejtélyes őshalak néhány titkát.

A körülbelül 330 millió évvel ezelőtt élt Edestus neve a XIX. század óta ismeretes szakmai körökben, ám meglehetősen szegényes leletanyaga birtokában a mai napig alig tudunk róla valami biztosat. Kövületei az Egyesült Államok, valamint Anglia területéről egyaránt előkerültek, viszont jórészt csupán fogak és néhány állkapocs-töredék áll a paleontológusok rendelkezésére. „Az ehhez hasonló esetekben gyakran születnek vad elképzelések a tudósok fejében.” – mondta Leif Tapanila, az Idaho Állami Egyetem munkatársa. Való igaz, az Eugeneodontida rend bizarr képviselője kapcsán már számos különféle elmélet látott napvilágot.

▲ Az Edestus egy korábbi rekonstrukciója (Julio Lacerda illusztrációja)

A szakértők zöme egyetért abban, hogy az Edestus kissé hajlott fogsorai az állat szájában hosszanti irányban, középre rendeződve foglalhattak helyet. De mégis hogyan vadászhatott ez a furcsa szerzet? A pocatellói egyetem kollégája a modern technika vívmányait segítségül hívva kívánt pontot tenni az évszázados gyökerekkel rendelkező problémás ügy végére. A valamikor az 1960-as években talált, „FMNH PF2204” jelzésű anyagot vette górcső alá, ami egészen a közelmúltig jobbára tanulmányozatlanul hevert a Field Múzeum (Chicago) egyik raktárában. A fosszíliák digitális változatainak létrehozása után háromdimenziós nyomtatókkal alkották meg azok pontos mását.

leif_tapanila_az_edestus_fogsor-replikaival_isu_news.jpg

▲ Leif Tapanila, kezeiben az Edestus fogsor-replikáival (fotó forrása: ISU News)

Az eredményeket látva a vizsgálaton részt vevők teljesen megdöbbentek, hiszen ehhez foghatót senki sem tapasztalt korábban. Miután az állkapcsok összecsattantak a pórul járt áldozat testén, a nem hétköznapi cápa-rokon alsó fogsorát hátrafelé húzva szabályosan kettészelhette a kisebb halak vagy fejlábúak testét. „Eléggé egyedi módja ez a zsákmányszerzésnek.” – nyilatkozta Allison Bronson, a Humboldt Állami Egyetem őslénykutatója.

▲ Vadászó Edestus (Pecsics Tibor illusztrációja)

Rainer Zangerl a Helicoprionon 2004-ben végzett, hasonló jellegű kutatása inspirálta Leif-t saját munkája véghezvitelében. Cheryl Wilga professzor (Alaszkai Egyetem, Anchorage) mellett Jesse Pruitt, továbbá Alan Pradel (Sorbonne Egyetem, Párizs) társaságában végezte kísérleteit, tudományos dolgozatuk a The Anatomical Record folyóiratban kapott megjelenést.

A cikk eredetileg 2019. február 11-én jelent meg.