Megfejthették, hogyan vadászott a cápák egyik különös rokona

2021. május 24. - Fejes Valentin

„A cápák kora” – így is szokás nevezni a devon végét követő időszakot, mivel e porcos vázú ragadozók és rokonságuk ezalatt élték virágkorukat. Bár sokszor olyan formáik alakultak ki az íratlan múlt folyamán, melyek minden képzeletünket felülmúlják, maradványaik kevésbé ellenállóak a környezeti hatásokkal szemben, így eléggé nehéz kétségbevonhatatlan megállapításokat levonni például a küllemüket, esetleg az életmódjukat illetően. Egy kis szerencsével, na meg persze a korszerű berendezések alkalmazásával azonban leleplezhetjük a rejtélyes őshalak néhány titkát.

A körülbelül 330 millió évvel ezelőtt élt Edestus neve a XIX. század óta ismeretes szakmai körökben, ám meglehetősen szegényes leletanyaga birtokában a mai napig alig tudunk róla valami biztosat. Kövületei az Egyesült Államok, valamint Anglia területéről egyaránt előkerültek, viszont jórészt csupán fogak és néhány állkapocs-töredék áll a paleontológusok rendelkezésére. „Az ehhez hasonló esetekben gyakran születnek vad elképzelések a tudósok fejében.” – mondta Leif Tapanila, az Idaho State University munkatársa. Való igaz, az Eugeneodontida rend bizarr képviselője kapcsán már számos különféle elmélet látott napvilágot.

▲ Az Edestus egy korábbi rekonstrukciója (Julio Lacerda illusztrációja)

A szakértők zöme egyetért abban, hogy az Edestus kissé hajlott fogsorai az állat szájában hosszanti irányban, középre rendeződve foglalhattak helyet. De mégis hogyan vadászhatott ez a furcsa szerzet? A pocatellói egyetem kollégája a modern technika vívmányait segítségül hívva kívánt pontot tenni az évszázados gyökerekkel rendelkező problémás ügy végére. A valamikor az 1960-as években talált, „FMNH PF2204” jelzésű anyagot vette górcső alá, ami egészen a közelmúltig jobbára tanulmányozatlanul hevert a Field Museum (Chicago) egyik raktárában. A fosszíliák digitális változatainak létrehozása után háromdimenziós nyomtatókkal alkották meg azok pontos mását.

leif_tapanila_az_edestus_fogsor-replikaival_isu_news.jpg

▲ Leif Tapanila, kezeiben az Edestus fogsor-replikáival (fotó forrása: ISU News)

Az eredményeket látva a vizsgálaton részt vevők teljesen megdöbbentek, hiszen ehhez foghatót senki sem tapasztalt korábban. Miután az állkapcsok összecsattantak a pórul járt áldozat testén, a nem hétköznapi cápa-rokon alsó fogsorát hátrafelé húzva szabályosan kettészelhette a kisebb halak vagy fejlábúak testét. „Eléggé egyedi módja ez a zsákmányszerzésnek.” – nyilatkozta Allison Bronson, a Humboldt State University őslénykutatója.

▲ Vadászó Edestus (Pecsics Tibor illusztrációja)

Rainer Zangerl a Helicoprionon 2004-ben végzett, hasonló jellegű kutatása inspirálta Tapanilát saját munkája véghezvitelében. Cheryl Wilga professzor (University of Alaska, Anchorage) mellett Jesse Pruitt (Idaho Virtualization Laboratory), továbbá Alan Pradel (Sorbonne Université, Párizs) társaságában végezte kísérleteit, tudományos dolgozatuk a The Anatomical Record folyóiratban kapott megjelenést.

A cikk eredetileg 2019. február 11-én jelent meg.