Következzen az idei év első meglepetése! A dinoszauruszok tündöklése és bukása alig pár hónapja jelent meg idehaza a Park Könyvkiadó gondozásában. Ennek kapcsán merész gondolat támadt a fejemben: mi lenne, ha mikrofonvégre kapnám a szerzőt? Steve szerencsére boldogan mondott igent a felkérésemre, ezzel bearanyozva a napomat. A fiatal őslénykutató mögött már most kivételes pálya áll, aktívan veszi ki a részét a paleontológia népszerűsítéséből, ráadásul igazán megnyerő személyiség – kívánhatna-e ennél tökéletesebb interjúalanyt az ember? Beszélgettünk többek között díjnyertes könyve keletkezésének körülményeiről, a T. rexről, a zsarnokgyíkok koronázatlan királyáról... természetesen a neves Nopcsa bárót vagy az iharkúti felfedezéseket sem hagyhattam ki, sőt, még egy exkluzív bejelentésre is sort kerítettünk! Fogadjátok hát nagyon sok szeretettel!
▲ Steve Brusatte (fénykép forrása: The Herald)
A Kőzetek Naplója: Szia, Steve! Köszönöm szépen, hogy időt szakítottál rám! Kérlek mutatkozz be röviden az olvasóknak!
Steve: Sziasztok! Steve Brusatte vagyok, őslénykutató, a skóciai Edinburghi Egyetem professzora, azon szerencsés fickók egyike, aki dinoszauruszcsontok feltárásával keresi a kenyérre valót. Könyveket is írok, emellett olyan filmekhez kérnek fel szakmai tanácsadónak, mint mondjuk a Jurassic World.
A Kőzetek Naplója: Fussuk le az elején a kötelező köröket! Téged annak idején hogyan hozott lázba a földtörténeti múlt lenyűgöző világa? Miért választottad végül az őslénykutatói pályát?
Steve: Őszintén szólva kisgyerekként nem igazán nyűgöztek le a tudományok, sőt, a legkevésbé kedvelt tantárgyaim közé tartoztak. Velem ellentétben Chris, a legfiatalabb testvérem imádta az ilyesmit, a dinoszauruszokat különösen! Egy egész múzeumot varázsolt a szobájából! Minden Jurassic Park-os játékfigurát összegyűjtött, a polcain százszámra sorakoztak a dinókkal kapcsolatos könyvek. Csak később, úgy 14 éves korom körül szerettem meg őket igazán, mikor segítettem a tesómnak egy iskolai feladatában.
A Kőzetek Naplója: A dinoszauruszok tündöklése és bukása a tudományos ismeretterjesztést szolgálja. Mikor köteleződtél el e nemes ügy mellett?
Steve: Szerintem az ismeretterjesztés legalább annyira fontos, mint a tudományos kutatások, így félig tudósként, félig pedig tudományos ismeretterjesztőként tekintek magamra. A dinoszauruszok egyszerűen inspirálóak! Nagyon szeretik őket, szóval a bevonásukkal sokkal könnyebb megkedveltetni a tudományokat. Mikor tinédzser voltam, akkor elhatároztam, hogy mindenképp írni fogok egy tudományos ismeretterjesztő könyvet róluk – ez lett végül A dinoszauruszok tündöklése és bukása.
A Kőzetek Naplója: Igazán színvonalasra sikeredett a könyved, gratulálok hozzá! A New York Times bestsellere lett, ám egy ilyen szép eredményt nem könnyű elérni... Mekkora kihívást jelentett számodra a feladat, hogy egyszerre maradj közérthető és szakmailag hiteles, sőt, ahol lehet, még egy csipetnyi humort is becsempéssz a sorok közé?
Steve: Köszönöm szépen a dicséretet, nagyra értékelem! Sok örömöt szerzett az írás, de tényleg nem volt könnyű dolgom, hiszen egy szélesebb közönségnek szántam a könyvem. A tudományos könyveknél különösen figyelni kell, mivel a tudomány elég száraz tud lenni, tele szakszavakkal. Mikor írtam, egy gimis srác helyébe képzeltem magam – azt szerettem volna, ha a szöveg teljesen érthető lenne a számukra, emellett felkeltené az érdeklődésüket a téma iránt.
A Kőzetek Naplója: A kötethez Todd Marshall készítette az illusztrációkat. Miért épp rá esett a választásod?
Steve: Todd a legnagyobb paleoművészek egyike a világon, ezenkívül egy kedves, vagány fickó. Már évek óta ismerem őt, és mindig is sokra tartottam a művészetét. Otthonosan mozog a rock & roll és a videójátékok világában, igazán egyedi stílusa van, ezért a karaktereit sajátos személyiséggel ruházza fel. A rajzai nélkül a könyvem sem aratott volna ekkora sikert. A dinoszauruszokat látnod kell ahhoz, hogy lenyűgözhessenek... Pusztán szavakkal nem adhatod vissza ezt az élményt!
▲ Halászó Spinosaurus (Todd Marshall illusztrációja)
▲ Stegosaurus (Todd Marshall illusztrációja)
A Kőzetek Naplója: Irigyelni való karrier a tiéd, ugye tudod? *nevet* Viccet félretéve – az utóbbi évtizedek során csaknem az egész földkerekséget bejártad, többek között Argentínában, Kínában, valamint Új-Mexikóban fordultál meg. Honnan tértél haza a legtöbb élménnyel?
Steve: Valóban kegyes volt hozzám a sors ilyen téren, mert sok fantasztikus emberrel dolgozhattam szerte a világon. Nehéz is közülük választanom... Mivel a könyv magyar kiadása kapcsán készül ez az interjú, ezért az erdélyi kalandjaimat említeném meg. Az egykor Magyarországhoz tartozó területeket az egyik jóbarátommal, Vremir Mátyással barangoltuk be, aki sajnos 2020-ban elhunyt. Folyókon vágtunk át, ősi kastélyok árnyékában gyűjtöttük a kövületeket. Nagyon hangulatos volt!
▲ „...járjuk Romániában a terepet, rajtam drága terepi cuccok lógnak, ő meg csak rövidgatyában, a szája sarkában fityegő cigarettával lődörög” (fotó: Steve Brusatte)
A Kőzetek Naplója: Mint olvashatjuk, rengeteg híres paleontológussal, a szakma ászaival nyílt lehetőséged találkozni. Közülük ki és mivel gyakorolta rád a legnagyobb hatást?
Steve: Nem tudnék csak egy személyt választani, így három embert emelnék ki: Paul Sereno, Mike Benton és Mark Norell mind a mentoraim voltak. Sokat tanultam tőlük, nekik köszönhetően vehettem részt a különböző ásatásokon. A középiskolai földrajztanárom, Joe Jakupcak szintén megérdemli a figyelmet – odahaza, Illinois államban mutatta be nekem a kövületgyűjtés csínját-bínját, ezzel örökre lekötelezett! Nélküle fogalmam sem lenne arról, hogy milyen felbecsülhetetlen érzés, mikor elsőként pillanthatsz meg egy több millió éves fogat vagy kagylóhéjat.
A Kőzetek Naplója: Egészen meghatódva olvastam, ahogy Vremir Mátyásról fogalmaztál. Mesélnél kicsit a kettőtök kapcsolatáról?
Steve: Matyi remek fickó volt, egy pótolhatatlan egyéniség, a kövületgyűjtéshez pedig egyenesen hatodik érzékkel rendelkezett! 2010-ben találkoztam vele először, miután e-mailben felvette a kapcsolatot Mark Norell-lel egy bizarr erdélyi dinoszaurusz kapcsán: a Balaurról van most szó, a madarakkal közeli rokonságban álló ragadozóról, ami két-két sarlós karmot viselt a hátsó lábain. Mark és én Bukarestbe repültünk, itt ismerkedtünk meg Matyival és a kollégájával, Csiki-Sava Zoltánnal. Körülbelül egy hétig tanulmányoztuk együtt a Balaur csontvázát, azután Erdélyben végeztünk ásatásokat. Matyi úgy ismerte a vidéket, mint a tenyerét... Igaz, hűséges barátomként számíthattam rá. Ha bárhol szorult helyzetbe kerültem volna, őt szerettem volna magam mellett tudni.
▲ Vremir Mátyás és az ő „zömök sárkánya”, a Balaur bondoc (Pecsics Tibor illusztrációja)
A Kőzetek Naplója: A Hátszegi-medence törpe dinoszauruszai kapcsán Nopcsa Ferenc munkássága szintén felmerült. Hol hallottál először a kalandos életű báróról? Mennyire tartod fontosnak az örökségét?
Steve: Nopcsa minden idők egyik legnagyobb paleontológusa! Valószínűleg egyetemi hallgatóként szereztem róla tudomást először, talán egy kicsit hamarabb, még gimisként, mikor dinoszauruszokról íródott könyveket olvasgattam. Nopcsa volt az a nagybetűs kutató, aki elsőként tekintett valaha élő, mozgó állatokként a dinoszauruszokra. Kevés őslénykutató érhet fel az érdemeihez, és akkor más tekintetben meg sem említettük! Ő a legemlékezetesebb karakter a paleontológia egész történetében. Kémkedett, kis híján Albánia királyává koronázták, merényletek célpontjává vált, felkeléseket élt meg, mindemellett kék vér csörgedezett az ereiben... és ezt a listát még hosszan folytathatnánk! Néha komolyan elgondolkodom rajta, hogy tényleges történelmi alak volt-e, vagy egy hollywoodi forgatókönyvíró fejéből pattant ki...
▲ Nopcsa báró őslényei körében (Pecsics Tibor illusztrációja)
A Kőzetek Naplója: Ha már szó esett néhány hazai vonatkozású dologról... Figyelemmel kíséred a magyarországi fejleményeket? Iharkút neve biztosan ismerősen cseng!
Steve: Még szép, hogy nyomon követem! A magyarországi fejlemények rendre lenyűgöznek! Ősi Attila a jóbarátom, a csapatával több fontos felfedezést tett korábban, melyek mind hozzájárultak ahhoz, hogy még jobban megértsük, miként alakult a dinoszauruszok sorsa a krétabeli Európában. Attilát nagyon kedvelem, de tudósként is derekasan megállja a helyét – a fogak, illetve más csontok beazonosításában verhetetlen, legyen szó dinoszauruszokéról, krokodilokéról, gyíkokéról vagy másféle teremtményekéről.
A Kőzetek Naplója: A T. rex fejlett érzékszervekkel rendelkező csúcsragadozó volt, ezért jogosan ülhet a trónján, sokak fejében viszont a mai napig agyatlan gyilkológépként élhet. Kollégáiddal karöltve igyekeztél eloszlatni ezt a mély gyökereket eresztett tévhitet... Mennyire változott jobb irányba a róla kialakított kép, mik a tapasztalataid?
Steve: Az eddigi ismereteink alapján a T. rex lehetett a legnagyobb szárazföldi húsevő, ami valaha a bolygónkon élt, a harapásával csontokat roppantott szét. Ugyanakkor a T. rex az észnek se volt híján! Hüllőhöz képest nagyméretű aggyal büszkélkedhetett, látása éles, hallása és szaglása pedig kiváló lehetett. Minderre a közelmúltban jöttünk rá, mikor CT-felvételeket készítettünk néhány példány koponyájáról, ezáltal képet alkothattunk az agyuk felépítéséről, valamint az érzékszerveikről. A T. rex esetében egyensúlyba került az ész az erővel, ez tette olyan különlegessé.
▲ Valóság kontra fikció: a T. rex és Rexy a Jurassic Park-ból (Pecsics Tibor illusztrációja)
A Kőzetek Naplója: A dinoszauruszok fényes szerencsecsillaga a kréta alkonyán áldozott le. Az uralmuknak véget vető rettenetes katasztrófa után közvetlenül élt ősemlősök tanulmányozása hihetetlenül izgalmas, ugyanakkor méltatlanul keveset beszélnek róla, úgy gondolom. Te miért kezdtél el velük foglalkozni?
Steve: Ez mondhatni magától értetődően következett nálam. A dinoszauruszokkal foglalkoztam, az eredetüktől kezdve a tollak, a repülés, majd a madarak kialakulásán keresztül egészen a kihalásukig. A letűnésüket követően az emlősök vették át a helyüket. Ezért tanulmányozom őket.
A Kőzetek Naplója: Elárulnád nekünk, hogy milyen kutatásokat folytatsz jelenleg?
Steve: Részben még mindig a dinoszauruszokkal foglalkozom, hiszen a mai napig képesek ámulatba ejteni! Alig pár hete, hogy a munkatársaimmal hírt adtunk a felfedezésünkről, miszerint egy dinoszaurusz-embrió maradványaira bukkantunk egy tojásban. A csöppség épp úgy helyezkedett el a tojáson belül, mint egy kikelni készülő madárfióka! A hallgatóimmal és külföldi kollégákkal épp a korai emlősök családfájának felállításán ügyködünk, szeretnénk rájönni, pontosan hogyan élték túl a kréta végén bekövetkezett katasztrófát. Csodálatos történet az övék, ami egyben a miénk is!
▲ Oviraptoroszaurusz-bébi a tojásban (Julius Csotonyi illusztrációja)
A Kőzetek Naplója: Csak akkor áruld el, ha nem nagy titok: fontolgatod-e egy újabb könyv írását?
Steve: Igen! A következő könyvem idén júniusban jelenik majd meg, és az emlősök evolúciójáról fog szólni. Utazásunk 325 millió évvel ezelőtt veszi kezdetét, mikor az emlősök fejlődési vonala elágazott a hüllőkétől, aztán az ember feltűnéséig követjük nyomon a sztorit. A stílusa hasonló lesz, mint A dinoszauruszok tündöklése és bukása esetében, ismét a szélesebb közönséghez szeretne majd szólni, megint lesznek benne terepi élménybeszámolók, tudományos áttörések és hihetetlen kalandok. Remélem, hogy ezt is ugyanúgy fogják szeretni, mint a dinoszauruszokról szóló könyvemet – és azt is remélem, hogy ez a kötet ugyanúgy megéri majd a magyar fordítást!
A Kőzetek Naplója: Hallani fognak a hírről, emiatt ne aggódj! *nevet* Üzensz-e esetleg valamit a magyar olvasóknak?
Steve: Magyarország, akárcsak Skócia, ahol jelenleg is élek, a területét és a lakosságát tekintve kis országnak számít... Csakhogy Magyarország, pont úgy, mint Skócia, híres a kivételes fosszíliáiról. Boldoggá tesz, hogy Ősi Attila a csapatával rendkívüli felfedezéseket tett az országban, ahogy az is nagy örömömre szolgált, hogy közösen dolgozhattam Matyival és Zoltánnal Erdélyben. Izgalmas felfedezések színterei, ez már biztos! Szóval legyetek résen, és kis szerencsével dinoszauruszcsontokba botolhattok!
▲ Micsoda fogás! (fénykép: Steve Brusatte)
Kedves Steve! Ismételten köszönöm ezt a páratlan lehetőséget, megtiszteltél vele! Felfedezésekben gazdag, sikeres jövőt kívánok neked!
Ezer köszönet illeti továbbá Pecsics Tibi cimborámat az újabb remek illusztrációkért, az abszolút egység Szénégető Ricsit a jótanácsokért, az én egyetlen öcsémet, Fejes Ákost pedig a fordításban nyújtott segítségéért! Hálám üldözzön benneteket az idők végezetéig!
Pecsics Tibi DeviantArt-profilja
Szénégető Ricsi YouTube-csatornája, Facebook-oldala és Ric$Cast a Spotify-on
