A dinoszauruszok uralmának véget vető globális kataklizmát követően a túlélők hamar elfoglalták a megüresedett ökológiai fülkéket. Szép számmal akadtak közöttük bizarr, a ma élő állatokhoz alig fogható formák – a földtörténeti újkor hajnalán, az eocén ideje alatt például a szardellák rettegett rokonai népesítették be a tengereket.
Alessio Capobianco, a Michigani Egyetem munkatársa néhány kollégája társaságában a heringalakúak (Clupeiformes rend) két kihalt képviselőjének fosszíliáit tanulmányozták tüzetesebben. A Clupeopsis straeleni Edgar Casier paleontológus munkájának köszönhetően 1946 óta ismert a szakmai berkeken belül, ám a közel egyméteres Monosmilus chureloidest új fajként írták le a nemrég publikált tudományos dolgozatban. Míg az előbbi faj körülbelül ötvenmillió éves kövületeire a belgiumi Chièvres szomszédságában bukkantak rá, addig az utóbbi hozzávetőlegesen 45 millió éve tengethette mindennapjait a pakisztáni Pandzsáb tartomány területén.
▲ A Monosmilus chureloides koponyájáról készített komputertomográfos felvétel (kép forrása: Alessio Capobianco & társai)
Ugyan a Monosmilus kétszer-háromszor akkorára nőhetett meg, mint a Clupeopsis, anatómiájuk egy ponton mégis megegyezett: felső állkapcsuk elülső részén jókora agyar meredezett, melynek pontos rendeltetése egyelőre az íratlan múlt homályába vész. Bár a szájukban sorakozó tűhegyes fogak kétségkívül félelmetes megjelenést kölcsönöztek ezeknek az őshalaknak, mégsem ők álltak a tápláléklánc csúcsán – rájuk többek között a kezdetleges, valószínűleg még félvízi életmódot folytató cetfélék vadászhattak.
▲ A korai cetfélék táborát erősítő Dalanistes csapott le egy pórul járt Monosmilusra (Joschua Knüppe illusztrációja)
A kutatás további részleteiről a Royal Society Open Science által közzétett tanulmányban olvashatunk bővebben.
A cikk eredetileg 2020. június 17-én jelent meg.
A szöveg forrásai:
Joschua Knüppe DeviantArt-profilja
