A főleg a kilencvenes években tomboló dinoszaurusz-mániának köszönhetően idehaza is szinte robbanásszerűen gyarapodott az egyszervolt teremtményekkel foglalkozó, elsősorban gyerekeknek íródott ismeretterjesztő kiadványok száma. Bár a kihalt állatokat általában részletesen mutatták be, mélyenszántóbban viszonylag kevesen foglalkoztak a rég letűnt idők tanulmányozásához kapcsolódó érdekes témákkal. Azóta persze gyökeres fordulatot vett a helyzet, sorra jönnek ki nálunk az ígéretes címek: talán csak a vakszerencsén múlott, hogy nem maradtam le az Eliseo García nevével jegyzett, kellemes látványt nyújtó Az evolúció című friss kötetről.
Lélegzetvételnyi szünetet sem hagyva, kizárólag a fontosabb mérföldköveket érintve nyargalunk végig az emberré válás szövevényes útján. A ködbe burkolózó múltban a számunkra nélkülözhetetlen oxigén kezdetleges létformák tucatjait ítélte halálra, jóval később a halak és kétéltűek közt félúton járó tetrapodák teszik meg első tétova lépéseiket a partra ügyetlenül kikecmeregve. A paleozoikum alkonya felé haladva a hüllők (egyebek mellett a tojás előnyös tulajdonságainak köszönhetően) sikeresen népesítették be bolygónk minden zegét-zugát. Szörnyű katasztrófa vet aztán véget a dinoszauruszok uralmának, a földtörténeti középkor koronázatlan királyaitól az addig mellékszerepet játszó szomszédjaik veszik át a hatalmat. Elődeink kultúrát, illetve civilizációt teremtve emelkednek ki a főemlősök sorából.
Gyors ütemben lezajlott időutazásunk a kaland kezdetét jelentette csupán, az igazán izgalmas részek pont ezután kezdődnek – az élénk kíváncsiságtól fűtött fiatal fejekben motoszkáló, gyakran felvetődő kérdések egyike sem marad megválaszolatlanul! Pontosan honnan származunk? Milyen jelenségeket tekinthetünk az élet mozgatórugóinak? Hogyan változtathat a dolgok menetén a szeszélyesen működő DNS vagy az örökkön nyugtalan kontinensek mozgása? A könyv kedves, nézetformáló üzenettel zárul, amit érdemes mihamarabb észbe vésni: védjük a természetet, hiszen mint kiderült, ezernyi szállal kötődünk a szűkebb-tágabb környezetünk összes lakójához!
Tarka képek kísérik ezt a páratlan otthoni tárlatvezetést, a színes illusztrációk Moni Pérez keze munkáját dicsérik. Valamire viszont a korrektség jegyében feltétlenül fel szeretném hívni a figyelmet – a művésznő szemmel láthatóan más alkotóktól merített ihletet néhány alkalommal, ezért több őslény idejétmúlt, esetenként a popkulturális ikonokra hagyatkozó ábrázolása nem éppen a tudomány jelenlegi álláspontját tükrözi. Nézzünk erre példákat! A 32. oldalon a népszerű Jurassic World-széria Tyrannosaurus rexe hallat velőtrázó üvöltést, felette Nobumicsi Tamura Sharovipteryxe szeli az eget a hátsó lábai között feszülő bőrvitorla segítségével, az utolsó lapon pedig az eredetileg Dimitrij Bogdanov által rajzolt, feltekeredett fogsorú bizarr cáparokon, a Helicoprion úszkál békésen.
Sajnos elég hamar befejeződhet az olvasás... Hiába szűkös azonban a terjedelem, a közvetlen stílus, a minél nagyobb pontosságra való törekvéssel vegyített könnyű érthetőség, valamint a tetszetős külcsín vitathatatlanul a hatékony, egyszersmind hiteles ismeretterjesztés zálogát jelentik. Az olyan ifjú felfedezőknek, akik már most paleontológusi álmokat dédelgetnek, mindenképp ajánlom!
Köszönöm szépen a Napraforgó Könyvkiadónak a felajánlott példányt! A könyv profilja ide kattintva érhető el.
