A Londoni Természettudományi Múzeum a pezsgő tudományos élet egyik fellegvára, amit kutatók tucatjai keresnek fel rendszeresen a világ szinte minden részéről. Így tett legutóbb az Orosz Tudományos Akadémia munkatársa, Nikolay G. Zverkov is, aki a neves épületben tett látogatását követően váratlan felfedezést tett.
Az orosz paleontológus rendhagyó módon fogott hozzá vizsgálatához: kameráját horgászbotra erősítve készített nagy felbontású képeket egy, a múzeumban 1922 óta kiállított, körülbelül öt méteres magasságban elhelyezett halgyík-példányról. Kutatásába később a texasi Baylor Egyetem munkatársát, a hasonló érdeklődési körű Megan L. Jacobsot ugyancsak bevonta – közös munkájuk (amit egyébként a Zoological Journal of the Linnean Society publikált a napokban) meglepő eredményekkel zárult.
▲ Nikolay G. Zverkov fényképet készít a magasan elhelyezett halgyík-egyedről (fotó: Nikolay G. Zverkov)
Mint utóbb kiderült, az általuk korábban tanulmányozott ichthyoszauruszok, melyeknek Anglia számos pontjáról (például Oxford, Cambridge, Kimmeridge vagy Dorset), Oroszországból és Norvégiából, valamint az Északi-sarkvidékről kerültek elő megkövesedett maradványaik, tulajdonképpen egyetlen nemzetségbe (Nannoptergyius) tartoznak. Ezek a tengeri őshüllők tehát a régebbi vélekedésekkel szemben jóval elterjedtebbek voltak; a késő jura idején, mintegy 150 millió évvel ezelőtt szelték a tengerek hullámait.
▲ Ammoniteszek között úszkáló Nannopterygiusok (Andrey Atuchin illusztrációja)
A friss kutatási eredmények tükrében immár csupán két fajt sorolnak ehhez a génuszhoz: a Nannopterygius enthekiodont, továbbá az esetről összeállított tanulmányban újonnan leírt, a kövületei alapján a Spitzbergákból, illetve a Ferenc József-földről ismert Nannopterygius borealist.
A cikk eredetileg 2020. június 01-én jelent meg.
A szöveg forrásai:
Andrey Atuchin DeviantArt-profilja
