A jégkorszak óriásai közül valószínűleg a barlangi medve (Ursus spelaeus) gyakorolta a legnagyobb hatást őseinkre. A szakértők Európa-szerte fedeztek fel olyan apróbb szobrocskákat, átfúrt karmokat, valamint a barlangok falain fennmaradt ábrázolásokat, melyek mind azt hirdetik, hogy a korai emberi közösségek körében a hatalmas ragadozót különleges tisztelet övezte.
Élő példánnyal ugyan nem, maradványaival viszont gyakran találkozott a középkor babonás népsége, azokat a mesebeli sárkányok csontjainak vélte. Népszerűsége az eltelt évezredek dacára töretlennek tűnik: hazánkban 2017-ben elnyerte „Az év ősmaradványa” címet, maga mögé utasítva ezzel a Parascutella tengerisünön kívül a Congeria ungula caprae kagylót, a balatoni kecskekörmök mondájának ihletőjét. A gazdag leletanyag ellenére keveset tudunk egykori életmódjáról, így a téma a mai napig őslénykutatók tucatjait foglalkoztatja.
▲ Barlangi medve csontváza (fénykép: Amerikai Természettudományi Múzeum)
Kristof Veitschegger, a Zürichi Egyetem munkatársa szerteágazó kutatásáról a Gerinces Őslénytani Társaság (Society of Vertebrate Paleontology) évente megrendezett, idén a kanadai Calgary városában ülésező tudományos konferenciáján számolt be. Elsőként különböző medvefajok (az élő, illetve néhány mára letűnt képviselőjük) enkefalizációs hányadosát (EQ) hasonlította össze – ez a mutatószám az élőlények intelligenciájára utalhat, mivel azt szemlélteti, hogy mekkora az agy az állat testtömegéhez viszonyítva.
▲ Petr Modlitba illusztrációja a barlangi medvéről
Vizsgálata végén a barlangi medve értéke (0,6) alacsonyabbnak bizonyult a rokonaiéhoz, például a barna medvééhez (Ursus arctos – 0,83) vagy a maláj medvééhez (Helarctos malayanus – 1,31) képest, ám ahogy azt a svájci egyetem paleontológusa rögtön leszögezte, kizárólag ebből az adatból nem érdemes következtetéseket levonni, hiszen más tényezők ugyancsak közrejátszhattak az eredményben. A viszonylag kis agyüreg összefüggésben állhat mondjuk a kihalt emlős táplálkozásával kapcsolatban: húst alig, sőt, egyes vélemények szerint sosem fogyaszthatott.
▲ Barlangi medve bocsaival (Agustin Diaz illusztrációja)
Fény derülhetett életük más területeire is. A nőstények hosszabb vemhességi időt követően több bocsot hozhattak világra, utódaik hamar felcseperedhettek. Kilencvenöt foguk elemzése alapján legalább 29 évig éltek.
A cikk eredetileg 2017. október 27-én jelent meg.
A szöveg forrásai:
- a Phys.org jelentése a legfrissebb fejleményekről
- a Sci-News.com beszámolója Veitschegger munkájának eredményeiről
- Gasparik Mihály és Virág Attila cikke A Földgömb magazin honlapján
Agustin Diaz DeviantArt-profilja
Petr Modlitba honlapja
