Fejezetek a Kőzetek Naplójából

Átírta családja történetét a tengeri őskrokodil

2021. május 07. 12:00 - Fejes Valentin

A krokodilok rendjét (Crocodylia) manapság alig két tucat faj képviseli, világunk íratlan történelmében azonban sokkal nagyobb változatosságnak örvendhettek. Még a tengereket is meghódították – az úgynevezett metriorhynchuszok uszonyokká átalakult végtagjaikkal, a cápákéhoz hasonló farokúszójukkal tökéletesen alkalmazkodtak új életterükhöz, testüket viszont már nem óvta kemény páncél. Egy angol kutatókból álló csapat ezúttal egy, a közelmúltig ismeretlen fajuk olyan fosszíliáját vette górcső alá, melyet a Wiltshire megyében található Melksham városa mellett találtak meg.

melksham_szornye_fb.jpg

Kövületének kalandos útja volt, mire egy kis ideig ismét a figyelem középpontjába került. Eredetileg az 1870-es években bukkantak rá az oxfordi agyagformációhoz tartozó rétegekben, majd a British Museum birtokába jutott, onnan pedig a Londoni Természettudományi Múzeum gyűjteményébe, ahol a Cunnington Collection részévé vált. Közel másfél évszázad elteltével keltette fel újra a tudósok érdeklődését: tanulmányozásuk eredménye egy tudományos dolgozat lett, ami a Journal of Systematic Palaeontology folyóiratban jelent meg.

melksham_szornyenek_koponyaja_davide_foffa.jpg

Fotó a koponyáról, a fog kinagyított részletével (fénykép: Davide Foffa)

Az őslény az Ieldraan melkshamensis nevet kapta, de sokan csak kissé szenzációhajhász becenevén („Melksham szörnye”) emlegetik. A megkövesedett maradvánnyal a preparátorok heteken keresztül foglalkoztak, ám végül – hosszú órák nagy összpontosítást igénylő munkájának köszönhetően – sikerült kiszabadítaniuk a koponyát kemény kőzetbörtönéből. „Bár nem a legszebb megtartású lelet, mégis sokat elárult a tengeri krokodilok fejlődéstörténetéről és arról, hogyan válhattak a vizek méltán rettegett uraivá.” – nyilatkozta Davide Foffa, az esetről készült tanulmány vezető szerzője.

A becslések szerint orrától a farka végéig mintegy három méter hosszú lehetett (ezzel nem tekinthető kifejezetten óriásnak), a híres Dr. Steve Brusatte, a University of Edinburgh gerincesekre specializálódott paleontológusa ugyanakkor úgy véli, hogy az őskrokodil a helyi élővilág táplálékláncának csúcsán állhatott. Állkapcsában jókora, fűrészes élű fogak sorakoztak, ezekkel könnyen megragadhatta zsákmányállatait. Étrendjén főként a környéken valaha gyakran előforduló kalmárok szerepelhettek, de a náluk valamivel nagyobb prédával ugyanúgy elboldogulhatott. A meleg vizű, sekély tengerekben lesett áldozataira körülbelül 163 millió évvel ezelőtt.

plesiosuchus_andrey_atuchin.jpg

Szakértői vélemények alapján valahogy így nézhetett ki „Melksham szörnye” – Plesiosuchus, Andrey Atuchin illusztrációja

Az Ieldraan melkshamensis felfedezésének következtében a szakértőknek át kellett értékelniük a mára kipusztult tengeri krokodilok egyik oldalágának történetét. A közeli rokonságba tartozó fajok fosszíliáinak újbóli elemzéseivel bebizonyosodott, hogy a Geosaurini alcsalád első tagjai a korábban gondoltakkal ellentétben nem a késő jurában (hozzávetőlegesen 152–157 millió éve) tűntek fel – eredetük még korábbra, valószínűleg a középső juráig nyúlhat vissza.

A cikk eredetileg 2017. november 08-án jelent meg.

A szöveg forrásai:

Andrey Atuchin honlapja és DeviantArt-profilja

_png_fejezetek_a_kozetek_naplojabol_tamogato_gomb.png

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://akozeteknaploja.blog.hu/api/trackback/id/tr7816416218

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása