A delfinek és cápák bizonyos vonásait egyaránt magukon viselő ichthyoszauruszok (nálunk meghonosodott nevükön halgyíkok) alkalmazkodtak a leginkább a sósvízi életmódhoz a tengeri őshüllők közül. Virágkorukat a földtörténeti középkor hajnalán, a triász alatt élték, népes táboruk ekkor volt a legváltozatosabb. Gigantikus fajaik ugyancsak ebben az időszakban tűntek fel – egy nemrég leírt fosszília szolgálhat bizonyítékul arra, hogy még a korábban gondoltakhoz képest is nagyobbak lehettek.
▲ Egy kisebb Californosaurus-raj kíséri az óriási Shonisaurust (Todd Marshall illusztrációja)
A Lilstock (Somerset megye, Délnyugat-Anglia) partjait járó Paul de la Salle lett figyelmes a felületes szemlélőt egyszerű kövekre emlékeztető csontokra közel két éve, 2016 májusában. Mivel nem volt biztos egykori tulajdonosa kilétében, ezért Dean Lomax (Manchesteri Egyetem, Egyesült Királyság) és Judy Massare (New York Állami Egyetem, Brockport) segítségét kérte a pontosabb beazonosításban, előtte viszont összeillesztették a maradványokat, minek következtében egy 96 centiméter hosszú állkapocs-töredék látványa tárult szemeik elé. Szakértői vélemények szerint a Shastasauridae család egyik tagjának kövületével állhatunk szemben.
▲ A csaknem egyméteres állkapocs-töredék (fotó: Dean Lomax & Manchesteri Egyetem)
Az ebbe a csoportba sorolható ichthyoszauruszok kivétel nélkül hatalmasra nőttek meg, hozzávetőlegesen 199–251 millió éve népesítették be bolygónk tengereit. Afelett, hogy az állat a Shastasaurus vagy a Shonisaurus génusz képviselője volt-e, egyelőre nem jutottak dűlőre a paleontológusok, ahhoz azonban aligha férhet kétség, hogy ez a késő triász idején, mintegy 205 millió évvel ezelőtt élt halgyík igazi monstrum lehetett életében: a tanulmány szerzőinek véleménye alapján orrától a farka végéig akár a 26 méteres hosszúságot is elérhette, így ebben a tekintetben napjaink óriásával, a kékbálnával vetekedhet. A Gizmodo oldalán olvasható cikkben ugyanakkor Dean rögtön le is szögezi, hogy a becslésükhöz használt módszer nem szolgálhat teljes bizonyossággal a valós méreteket illetően. „A lilstocki egyed még így is legalább 20 méteres lehetett.” – tette hozzá az ichthyoszauruszok elismert kutatója.
▲ Három Shastasaurus liangae-példány táplálkozás közben (illusztráció: Nikolay Zverkov)
Ahogy az gyakran előfordul az ilyen eseteknél, a fejlemény még több munka elé állíthatja a tudósokat: az őslénytan hajnalán, az 1850-es évek derekán begyűjtött néhány fosszíliáról ugyanis könnyen kiderülhet, hogy azok a kortárs leírásokkal ellentétben titáni halgyíkokhoz, nem pedig dinoszauruszokhoz tartozhattak.
A cikk eredetileg 2018. április 10-én jelent meg.
A szöveg forrásai:
Todd Marshall honlapja
Nikolay Zverkov DeviantArt-profilja
