A gyakran négy lábon mozgó, élő harckocsikként jellemzett ankyloszauruszok a földtörténeti középkor végső szakaszában népesítették be bolygónkat. Megkövesedett maradványaikkal egyre gyakrabban találkoznak az őslénykutatók, sokszor új fajokként írják le azok egykori tulajdonosait. A legutóbbi alkalommal sem történt ez másként, ám ahogy kiderült, a felfedezés ennél többet tartogatott.
Az Akainacephalus johnsoni fosszíliái csaknem tíz éve, még 2008-ban kerültek elő a Utah állambeli Kane megye területén. Mint bebizonyosodott, a lelet párját ritkítja, hiszen az eddigi legteljesebb az Egyesült Államok délnyugati részéről, ami páncélos dinoszaurusztól származik. Kivételes megtartásában őrződött meg a koponya, de emellett kiástak számos csigolyát, a végtag csontjait és a csoport védjegyének számító, a farok végén található nehéz bunkót, valamint a testet borító páncél néhány elemét (utóbbiak az állat nyakán gyűrűkbe rendeződve foglalhattak helyet). A kövületek a késő krétából való, hozzávetőlegesen 76 millió éves, az úgynevezett Kaiparowits-formáció rétegeiben pihentek sokáig.
▲ Az Akainacephalus johnsoni fosszíliái és rekonstruált csontváza (ábra: Jelle Wiersma)
Közel négy évig tartott, mire a szakértők végeztek a maradványok preparálásával. A legkevésbé hálás feladatnak a kisebb-nagyobb bütykökkel és dudorokkal sűrűn tarkított koponya előkészítése látszott, melyet Randy Johnson vállalt el. Az immár a múzeum önkénteseként tevékenykedő visszavonult kémikus munkáját méltó módon ismerték el kollégái. „Mikor meghallottam, hogy rólam nevezték el az új fajt, alig akartam hinni a fülemnek. Ez egy olyasfajta megtiszteltetés, amiben az ember jó, ha egyszer részesül egész életében.” – lelkendezett Johnson a riportereknek.
▲ Randy Johnson munka közben (fénykép: Mark Johnston & Natural History Museum of Utah)
Maga a koponya bírt a legnagyobb jelentőséggel a fosszíliák közül, ugyanis ennek tüzetesebb vizsgálata világíthatott rá a páncélos dinoszaurusz pontosabb hovatartozására. A kutatás meglepő eredményekkel zárult – az Akainacephalus nem az észak-amerikai rokonaihoz (például az Euoplocephalushoz vagy az Ankylosaurushoz) állt közelebb, sokkal inkább a Mongóliából származókhoz (Saichania és Tarchia) fűzhették szorosabb családi kötelékek.
▲ Az Akainacephalus feje közelről (Andrey Atuchin illusztrációja)
A kövületek tanúságtétele szerint az ankyloszauruszok az ázsiai kontinensen bukkanhattak fel, eredetük mintegy 100–120 millió évvel ezelőttre nyúlhat vissza. A paleontológusok elmondása alapján legalább két hullámban érkezve, időszakos szárazulatokon átkelve vehették birtokba új otthonukat. Az Akainacephalus Laramidia déli csücskében tengethette mindennapjait tyrannoszauruszok, tülkös dinoszauruszok és hadroszauruszok szomszédságában. Akkortájt, körülbelül 70–95 millió éve egy kiterjedt beltenger osztotta ketté Észak-Amerikát Appalachia és Laramidia vidékeire.
▲ Egy Akainacephalus a Denazinosuchus krokodilfélék és egy pteroszaurusz társaságában (Andrey Atuchin illusztrációja)
Jelle Wiersma (James Cook University; Townsville, Ausztrália) és Randall Irmis (Natural History Museum; Utah, Salt Lake City) szabad hozzáférésű tanulmányának a PeerJ folyóirat biztosított megjelenést az elmúlt napokban. Az Akainacephalus összeállított csontváza Salt Lake City természettudományi múzeumában fogadja az érdeklődőket a Past Worlds kiállítás részeként.
A cikk eredetileg 2018. július 21-én jelent meg.
A szöveg forrásai:
Andrey Atuchin DeviantArt-profilja és Facebook-oldala
