Kideríthették a hiányzó láncszemnek hitt őshüllő valódi kilétét

2021. december 01. - Fejes Valentin

2015 júliusában nagy port kavaró fejlemény híre járta be a digitális teret: a négy aprócska végtaggal rendelkező Tetrapodophis amplectust nevezték ki a gyíkok és kígyók közti átmenetnek, mely az áldozata köré tekerte magát, majd állkapcsát kiakasztva egészben nyelte el zsákmányát. „A pikkelyes hüllők Archaeopteryxe” – illette e hangzatos névvel a fura teremtményt David M. Martill, a rangos Science virtuális hasábjain publikált tudományos dolgozat főszerzője büszkeségtől dagadó kebellel. Sarkos véleményével hamar ellenzőkre tett szert, így régóta tart az adok-kapok a vitás esetben, ám most végre pontot tehetnek a végére.

Michael Wayne Caldwell, az Alberta Egyetem professzora a csapatát hívta segítségül a problémás ügy felülvizsgálata érdekében. A jelek szerint fantáziadús kollégájuk sajnos a szakemberekhez méltatlan, inkább az amatőrökre jellemző, rendkívül felszínes munkát végzett annak idején. Rengeteg hibát vétett, főleg a kulcsfontosságú ismertetőjegyek (lásd például a fogak alakját, illetve a koponya és az állkapocs felépítését) azonosításánál, ezért az előzetesen hozott következtetések zömét felülbírálták. A tudósok 2016. október 26-án, a Utah állambeli Salt Lake City városában, a Gerinces Őslénytani Társaság (Society of Vertebrate Paleontology) gyűlésén már hangot adtak kételkedésüknek, cáfolatuk azonban csak nemrég öltött testet egy, a Journal of Systematic Palaeontology által közzétett tanulmány képében.

▲ A Tetrapodophis amplectus hosszúkás testét összesen közel 260 csigolya alkotta (fénykép forrása: David M. Martill & társai)

Az anatómiai bélyegek másfajta állatokéval mutatnak hasonlóságot... De mégis hová tartozhatott pontosan? A friss kutatási eredmények tükrében a kora kréta során, hozzávetőlegesen 110 millió éve élt Tetrapodophist a Dolichosauridae család képviselői közé sorolhatjuk. E különös csoport tagjai megjelenésükkel valóban szinte szakasztott másaik sziszegő atyafiságuknak, s bár általában a kígyókkal rokonítják őket, a rettegett moszaszauruszokhoz jóval szorosabb szálakkal kötődhetnek. A körülbelül húszcentis őshüllő kapcsán a korábban feltételezett talajtúró viselkedést teljesen elvetették, hiszen csenevész lábainak a szárazföldön aligha vehette hasznát, ellenben oldalról lapított farkával ügyesen szelhette a habokat. Gyomrának tájékáról egy kisebb hal maradványai kerültek elő, ami szintén a vízi életmód mellett voksolók igazát támaszthatja alá.

▲ Tetrapodophis úszkál a kidőlt Duartenia araripensis ágait kerülgetve halak (Dastilbe génusz) és egy tutajpoloska (Belostomatidae család) szomszédságában (Julius Csotonyi illusztrációja)

Mint idővel kiderült, a párját ritkító kövületet bebörtönző kőzettömb pont úgy hasadt ketté, hogy egyik felén kizárólag a koponya maradt fenn a csontváz lenyomatával, míg a másik darabon épp ennek a fordítottja volt a helyzet: a bevezetésben említett Martill, a Portsmouth-i Egyetem később galibába keveredett paleontológusa egyedül az utóbbit vette górcső alá. A fosszília kétes eredete okozott számára újabb gondokat – talán a második világháború után nem sokkal, eddig feltáratlan körülmények között csempészték ki ezt a felbecsülhetetlen értékű kincset Brazíliából, aztán a virágzó feketekereskedelem révén magángyűjtői kézre jutott. Jelenleg a solnhofeni Bürgermeister-Müller-Museum gyűjteményében pihen.