A paleontológusok munkájáról a mai napig sokféle mítosz él az emberek fejében. A legendás Jurassic Park egyik jelenetében például egy raptor hiánytalannak tűnő csontvázát igyekeznek megtisztítani – ilyesmi viszont csak nagy ritkán következik be (bizonyos tényezők és egy nagy adag szerencse összjátéka révén), kevésbé jó megtartású leletek sokkal gyakrabban kerülnek a kutatók keze ügyébe. Mindössze egy maréknyi vagy annál is kevesebb fosszília birtokában eléggé nehéz meghatározni, pontosan milyen teremtmény lehetett azok egykori tulajdonosa, így ne csodálkozzunk, ha olykor előfordulnak tévedések a beazonosítás során.
A múlt század derekán több tucatnyi ember szorgoskodott Fukushima közelében: gátak építésén fáradoztak a Higashi Karasugawa folyónál. Munka közben Tadayasu Azuma egy jókora, azonosítatlan csont töredékeire bukkant az 1950-es években. Ezt egy dinoszaurusz megkövesedett maradványaként kategorizálták, mely a felületes analízist követően évtizedekig pihent egy raktár fából készült tárolójában. A kövületet Yuri Kimura, a tokiói National Museum of Nature and Science kurátora fedezte fel ismét. Alaposabb vizsgálata folyamán egyre inkább kezdett benne érlelődni a gyanú, miszerint kollégái valószínűleg tévedtek a meghatározást illetően.
▲ Yuri Kimura, kezében a dinoszaurusz-csontként azonosított kövülettel (fotó forrása: a The Royal Society blogja)
Kimura 2017-ben vetette bele magát a dolgok sűrűjébe. Kollégáival körültekintő nyomozásba fogtak – érdeklődtek a lelőhely környékén lakóktól a feltárással kapcsolatban, átkutatták az archívumokat fotók vagy más dokumentumok reményében, emellett felkeresték Azuma legidősebb fiát is, akitől értékes információkra tettek szert. A kalandos esetből végül tanulmány kerekedett, ami a Royal Society Open Science szakmai folyóiratban kapott megjelenést. Ahogy korábban sejtették, a combcsont tényleg nem egy dinoszauruszhoz tartozott, a fosszília valódi gazdája egy, a miocén alatt, hozzávetőlegesen 16 millió éve élt bizarr állat, a Paleoparadoxia volt.
▲ A pirossal jelölt rejtélyes maradvány és a Paleoparadoxia rekonstruált csontváza (kép: Kumiko Matsui és társai)
Az ősemlős nevénél talán csak a megjelenése lehet furább számunkra: bár a vízilóhoz hasonlít leginkább, a Desmostylia rend képviselőjeként a szirénekhez (dugongok, lamantinok) fűzik szorosabb rokoni szálak. Noha kedvelte a víz közelségét és élete java részét ebben a közegben tölthette, minden bizonnyal még a szárazföldön is elboldogult, ugyanakkor széles talpaival meglehetősen esetlenül mozoghatott. A Csendes-óceánt népesítette be, előreálló fogaival a partközeli növényeket tépkedhette le. A két méteres hosszúságot érhette el.
▲ Tatsuya Shinmura illusztrációja az ősi állatról
A jelenlegi ügy kiváló példája lehet annak, hogy a cikk elején emlegetett szerencse néha a szokásosnál is nagyobb szerepet játszhat az őslénykutatók életében, ugyanis ha Fortuna nem fogadja kegyeibe annak idején történetünk szereplőit, ez az írás se jött volna létre. Miután Tadayasu Azuma rábukkant a titokzatos fosszíliára, azt a helyi település halljában állították ki. A város nagy része azonban 1954. február 22-én a lángok martalékává vált – a kövület csak úgy tudta megúszni a tűzvész pusztítását, hogy a katasztrófa előtt nem sokkal máshová szállíttatták.
A cikk eredetileg 2018. szeptember 06-án jelent meg.
A szöveg forrásai:
- a Live Science cikke
- a Phys.org híradása
- a ScienceDaily bejegyzése
- Alan Turner: Ősemlősök. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Rt., Budapest, 2006.