A paleontológusok munkájáról a mai napig sokféle mítosz él az emberek fejében. A méltán népszerű Jurassic Park egyik jelenetében például egy raptor hiánytalan csontvázát igyekeznek megtisztítani a homoktól – ilyesmi viszont nagyon ritkán következik be, kevésbé jó megtartású leletek sajnos sokkal gyakrabban kerülnek a kutatók keze ügyébe. Mindössze egy maréknyi vagy annál is kevesebb fosszília birtokában eléggé nehéz meghatározni, hogy pontosan milyen állat lehetett azok egykori tulajdonosa, így hát ne csodálkozzunk, ha olykor előfordulnak tévedések…

▲ Ounalashkastylus tomidai, a Paleoparadoxia közeli rokona (illusztráció forrása: Earth Archives)

Az 1950-es években több tucatnyi ember szorgoskodott Fukushima közelében: gátak építésén fáradoztak a Higashi Karasugawa folyónál. A kemény munka közben Tadayasu Azuma egy jókora megkövesedett csont töredékeire bukkant, amit egy dinoszaurusz maradványaként könyveltek el, a felületes beazonosítást követően pedig évtizedekig pihent egy raktár fából készült tárolójában. A kövületet Yuri Kimura, a tokiói Nemzeti Természet és Tudomány Múzeuma kurátora fedezte fel ismét. Alapos vizsgálata során egyre inkább kezdett benne érlelődni a gyanú, miszerint kollégái valószínűleg tévedtek a meghatározást illetően.

▲ Yuri Kimura, kezében a dinoszauruszcsontként azonosított kövülettel (fotó forrása: a Királyi Természettudományos Társaság blogbejegyzése)

Yuri 2017-ben vetette bele magát a dolgok sűrűjébe. Kollégáival körültekintő nyomozásba fogtak – érdeklődtek a lelőhely környékén lakóktól a feltárással kapcsolatban, átkutatták az archívumokat fotók vagy más dokumentumok reményében, emellett felkeresték Tadayasu legidősebb fiát is, akitől értékes információkra tettek szert. Mindebből végül részletes tanulmány született, ami a Royal Society Open Science szakmai folyóiratban kapott megjelenést. Ahogy korábban sejtették, a combcsont tényleg nem egy dinoszauruszhoz tartozott, a fosszília valódi gazdája egy, a miocén alatt, hozzávetőlegesen 16 millió éve élt bizarr ősemlős, a Paleoparadoxia volt.

▲ A pirossal jelölt rejtélyes maradvány és a Paleoparadoxia rekonstruált csontváza (kép forrása: Kumiko Matsui és társai)

A Paleoparadoxia nevénél talán csak a megjelenése lehet furább számunkra: bár a vízilóhoz hasonlít leginkább, a Desmostylia rend képviselőjeként a szirénekhez (dugongok, lamantinok) fűzik szorosabb rokoni szálak. Noha élete java részét a vízben tölthette, minden bizonnyal még a szárazföldön is elboldogult, ugyanakkor széles talpaival meglehetősen esetlenül mozoghatott. A Csendes-óceánt népesítette be, előreálló fogaival a partközeli növényeket tépkedhette le. A két méteres hosszúságot érhette el.

▲ Tatsuya Shinmura illusztrációja a szóban forgó ősemlősről

A kalandos eset egyébként kiváló példája lehet annak, hogy a szerencse néha a szokásosnál is nagyobb szerepet játszhat az őslénykutatók életében. Miután Tadayasu rábukkant a titokzatos fosszíliára, azt a helyi település bemutatótermében állították ki, azonban a város nagy része 1954. február 22-én a lángok martalékává vált – a kövületet kizárólag azért kerülte el a tűzvész pusztítása, mert a katasztrófa előtt nem sokkal máshová szállíttatták.

A cikk eredetileg 2018. szeptember 06-án jelent meg.

A szöveg forrásai:

• a Live Science cikke
• a Phys.org híradása
• a ScienceDaily bejegyzése
• Alan Turner: Ősemlősök. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Rt., Budapest, 2006.