Az Ausztráliától délre fekvő Király-szigetnek régebben megvolt a maga sajátos állatvilága. E jellegzetes fauna egyik tagja, a törpe emu iránt mutatott komolyabb érdeklődést a londoni természettudományi múzeum madarakra szakosodott paleontológusa, Dr. Julian Hume, aki 2014-ben a röpképtelen madár gazdag lelőhelyére talált Cape Wickham térségében.
Mikor Christian Robertson történész társaságában szeretett volna visszatérni ide kutatni, kellemetlen meglepetés fogadta őket: egy újonnan épített golfpálya látványa tárult a szemük elé. A birtokot egy vietnami székhelyű cég vásárolhatta fel még 2017-ben a helyi önkormányzat beleegyezésével... De mit lehet tudni a sziget endemikus fajáról?
▲ A néhai lelőhely területét immár ez a golfpálya foglalja el (fénykép: Linda Hunt)
A Nicolas Baudin kapitány vezette francia expedíció 1802-ben térképezte fel a legkisebb kontinens déli partvidékét. Végül a Király-szigetnél horgonyoztak le, s a hajó 13 főt számláló legénységével kolóniát hoztak létre. Példájukat egyre többen kezdték követni, kisvártatva telepesek tucatjai szállták meg az azelőtt lakatlan vidéket. Sokan az itteni elefántfókákra vadászva akarták biztosítani megélhetésüket, mások az eukaliptuszerdők lángba borításával szorítottak helyet a folyamatosan gyarapodó lakosságnak. Az ugyancsak növekvő igényeket szintén ki kellett elégíteni: ezek közé tartozott a törpe emuk húsának fogyasztása is, amivel hatalmas pusztítást vittek végbe a csupán egy méter magasra megnövő futómadarak populációjában. A fókavadászok egyik fejének asztalára saját bevallása szerint közel 300 példány került alig fél éves ott-tartózkodása alatt.
▲ Egykor elefántfókák és törpe emuk népesítették be a Király-szigetet (illusztráció forrása: Dr. Julian Hume)
A gyarmatosítók ugyan megpróbálták néhány egyedüket hazaküldeni, igyekezetük csúfos kudarcba fulladt. Az emuk a hosszúra nyúló tortúra során se folyadékot, se ennivalót nem akartak magukhoz venni, így a matrózok erőszakkal kényszerítették beléjük a rumot, hasukat kétszersülttel tömték. A megpróbáltatásokat végül csak egy hím és egy tojó élte túl, ők 1806-ra érkeztek meg Párizsba. Ekkorra már nem lehetett vadon élő törpe emukkal találkozni a Király-szigeten, az áttelepített pár pedig 1822-ben múlt ki – a fajt ekkor jegyezték fel a végleg letűnt állatok listájára. A Kenguru-szigeten élő rokonaik 1827-ben csatlakozhattak hozzájuk, viszont a Tasmánián előfordulók egészen 1865-ig kihúzhatták.
▲ Ez az illusztráció egy 1816-ban kiadott könyvben jelent meg, és a Király-szigeti törpe emut hivatott ábrázolni, bár hitelességét szakértők kérdőjelezték meg
A golfpálya létesítésének híre és következménye felháborította a lakosokat. Azon a példátlan összefogáson, ami az incidenst követte, Dr. Hume nagyon meglepődött: földtulajdonosok ajánlották fel számára a lehetőséget e-mailben, hogy végezzen feltárásokat birtokaikon, hátha újabb csontokra bukkan. „Lassan 25 éve vagyok ebben a szakmában, de ehhez fogható sosem történt velem korábban!” – nyilatkozta az őslénykutató.
A cikk eredetileg 2018. szeptember 10-én jelent meg.
A szöveg forrásai:
