Az Ausztráliától délre fekvő Király-szigetnek a közelmúltban sajátos állatvilága volt – e jellegzetes fauna egyik tagja, a törpe emu iránt mutatott komolyabb érdeklődést a Londoni Természettudományi Múzeum madarakra szakosodott paleontológusa, Dr. Julian Hume, aki 2014-ben a röpképtelen madár gazdag lelőhelyére talált Cape Wickham térségében.
Mikor Christian Robertson történész társaságában szeretett volna visszatérni ide kutatni, kellemetlen meglepetés fogadta őket: egy újonnan épített golfpálya látványa tárult a szemük elé. A birtokot egy vietnami székhelyű cég vásárolhatta fel még 2017-ben a helyi önkormányzat beleegyezésével... De mit lehet tudni a sziget endemikus fajáról?
▲ A néhai lelőhely területét immár ez a golfpálya foglalja el (fénykép: Linda Hunt)
A Nicolas Baudin kapitány vezette francia expedíció 1802-ben térképezte fel a legkisebb kontinens déli partvidékét – végül a Király-szigetnél horgonyoztak le, s a hajó 13 főt számláló legénységével kolóniát hoztak létre. Példájukat egyre többen kezdték követni, kisvártatva telepesek tucatjai szállták meg az azelőtt lakatlan vidéket. Egyesek az itteni elefántfókákra vadászva akarták biztosítani megélhetésüket, mások az eukaliptuszerdők lángba borításával szorítottak helyet a folyamatosan gyarapodó lakosságnak. Sokan a törpe emuk húsának fogyasztásával csillapították étvágyukat, lemészárlásukkal hatalmas pusztítást vittek végbe a csupán egy méter magasra megnövő futómadarak populációjában. A fókavadászok egyik vezetőjének asztalára a saját bevallása szerint közel 300 példány került alig fél éves ott-tartózkodása alatt.
▲ Egykor elefántfókák és törpe emuk népesítették be a Király-szigetet (illusztráció forrása: Dr. Julian Hume)
A gyarmatosítók ugyan megpróbálták néhány egyedüket hazaküldeni, igyekezetük csúfos kudarcba fulladt. Az emuk a hosszúra nyúló tortúra során se inni-, se ennivalót nem akartak magukhoz venni, így a matrózok erőszakkal kényszerítették beléjük a rumot, hasukat kétszersülttel tömték. A megpróbáltatásokat végül csak egy hím és egy tojó élte túl, ők 1806-ra érkeztek meg Párizsba. Ekkorra már nem lehetett vadon élő törpe emukkal találkozni a Király-szigeten, az áttelepített pár pedig 1822-ben múlt ki – a fajt ekkor jegyezték fel a végleg letűnt állatok listájára. A Kenguru-szigeten élő rokonaik 1827-ben csatlakozhattak hozzájuk, a Tasmánián előfordulók azonban egészen 1865-ig kihúzhatták.
▲ John Gerrard Keulemans illusztrációja a Király-szigeti törpe emuról
A golfpálya létesítésének híre és következménye felháborította a lakosokat, viszont azon a példátlan összefogáson, ami az incidenst követte, Julian nagyon meglepődött: földtulajdonosok ajánlották fel számára a lehetőséget e-mailben, hogy végezzen feltárásokat birtokaikon, hátha újabb csontokra bukkan. „Lassan 25 éve vagyok ebben a szakmában, de ehhez fogható sosem történt velem korábban!” – lelkendezett az őslénykutató.
A cikk eredetileg 2018. szeptember 10-én jelent meg.
A szöveg forrásai: