Tényleg tengeri hüllő lett volna a Mesosaurus?

2021. május 20. - Fejes Valentin

A megjelenésükben leginkább a krokodilokra emlékeztető, de azokkal közelebbi rokonságban nem álló Mesosaurusok ismerősnek tűnhetnek számunkra – a szemgödrök közelében elhelyezkedő orrnyílások, valamint a hosszú, oldalról lapított farok csupán két ismertetőjegy a sok közül, melyek a tengeri életmódhoz való tökéletes alkalmazkodást bizonyíthatják. Egy, a Frontiers in Ecology and Evolution szakmai folyóirat virtuális hasábjain publikált tanulmány azonban azt igazolhatja, hogy esetükben a helyzet korántsem bizonyulhat ilyen egyszerűnek.

Graciela Piñeiro professzor (Facultad de Ciencias, Universidad de la República; Uruguay) és kollégái az ország területén talált, az úgynevezett Mangrullo-formációhoz tartozó kőzetrétegekben felfedezett gazdag leletanyagra támaszkodva végezték munkájukat, összehasonlítási alapként pedig a tengeri leguánokról, néhány krokodilféléről, továbbá más, kihalt és máig is élő, földhözragadt fajról összegyűjtött adatokat használták fel. A górcső alá vett negyven Mesosaurus-példány életkora változó volt, különböző generációkat képviseltek.

a_vizsgalathoz_hasznalt_oshullok_es_maradvanyaik_pi_eiro_es_tarsai.jpg

▲ A kutatás során megvizsgált őshüllők maradványai – „A” és „D”: Mesosaurus tenuidens; „B”: Hovasaurus boulei; „C”: Claudiosaurus germaini; „E”: Thadeosaurus colcanapi (fénykép: Piñeiro & társai)

A csigolyák és a végtagok csontjainak alaposabb szemügyre vétele némiképp új megvilágításba helyezhette a Mesosaurusokról kialakított korábbi véleményünket. Az anatómiai bélyegek egybevetését követően a szakértők arra a megállapításra jutottak, hogy míg a fiatalok otthonául leginkább a partmenti vizek szolgálhattak, addig a felnőttek már jóval több időt tölthettek a szárazon is. Félvízi életmódjukról a kövületté válás körülményei szintúgy tanúskodhatnak: a nagyobb, így feltehetőleg idősebb egyedek fosszíliái kevésbé jó megtartásúak, valószínűleg jobban ki lehettek téve például az időjárás viszontagságainak. Érdekes, amit a Zdeněk Burian által illusztrált könyv (Az ősidő állatai) 112. oldalán olvashatunk velük kapcsolatban: „Messzemenően alkalmazkodott a vízi élethez, de a szárazföldön is tudott járni.”. Mintha a szerző megelőzné ezzel saját korát – ugyanakkor jó kérdés, milyen forrásokra hagyatkozva jelentette ki ezen tényszerű megállapítását.

▲ Roman Yevseyev illusztrációja a Mesosaurusokról

A földtörténeti ókor utolsó szakaszában, a perm ideje alatt élt őshüllők legfeljebb a két méteres testhosszt érhették el. Bár pontosabb rendszertani besorolásuk a mai napig viták középpontjában áll, régebben gyakran az ichthyoszauruszok (magyarosabb nevükön halgyíkok) közvetlen elődeiként kerültek bemutatásra. Megkövesedett maradványaikkal a paleontológusok Dél-Amerika keleti felén és az afrikai kontinens déli csücskénél egyaránt találkoztak, a német származású Alfred Wegener geofizikus többek között ezekkel igyekezett alátámasztani a kontinensek vándorlásáról szőtt elméletét.

▲ Zdeněk Burian klasszikus festménye a Mesosaurusról

A Magyar Természettudományi Múzeum Eltűnt világok – A dinoszauruszok kora Magyarországon című állandó kiállításán mi magunk is megtekinthetjük egy kisebb Mesosaurus kövületét.

A cikk eredetileg 2018. szeptember 28-án jelent meg.