Bár a rég kihalt állatok megkövesedett csontjai rengeteg dolgot árulhatnak el a tapasztalt őslénykutatóknak, néhány lényeges részletről (mondjuk a kültakarót illetően) sokszor mélyen hallgatnak.
Ezekre a paleontológusoknak más források bevonásával kell következtetniük – az ilyen esetekben vehetik hasznát az úgynevezett ichnofosszíliáknak, vagyis nyomkövületeknek. Dél-Koreában, Csindzsu városának közelében bukkantak rá a Minisauripus csapáira.
▲ Kinagyított Minisauripus-lábnyomok (fotó: Kyung Soo Kim & társai)
A lelet különlegessége szinte szembeötlő: a körülmények szerencsés összjátékának köszönhetően a háromujjú talpak tökéletes állapotukban őrződtek meg, még a legapróbb részletek is tisztán kivehetők. A felfedezésről készült tanulmány egyik társszerzője, Martin Lockley professzor bevallása szerint ehhez hasonlóra korábban nem akadt példa. „A bőrlenyomatokat alaposabban szemügyre véve arra jutottunk, hogy egy kisméretű húsevővel lehet dolgunk. A hatalmasabb növényevők, például a hosszúnyakú szauropodák pikkelyei nagyobb átmérőjűek.” – nyilatkozta a denveri University of Colorado munkatársa. Az átlagosan 2,5 centiméter hosszú, puha iszapba mélyedt nyomokat viszonylag hamar tölthette ki a finomszemcsés anyag, így maradhattak fenn az utókor számára.
▲ Cefeng Vang illusztrációja a dél-koreai dinóról
Hogy egy jókora ragadozó kölyke járta-e a vidéket a kora kréta idején, mintegy 120 millió évvel ezelőtt, vagy a dinoszaurusz felnőtt korára sem vált valami óriássá, az egyelőre rejtély. A vizsgálat eredményeiről bővebben a Scientific Reports által közzétett tudományos dolgozatban olvashatunk.
A cikk eredetileg 2019. április 18-án jelent meg.
A szöveg forrásai:
