Új felfedezés írhatja át az amerikai ősemlősök kihalásának történetét

2021. június 03. - Fejes Valentin

Rancho La Brea, Los Angeles világhírű látványossága hosszú évtizedek óta ismert a paleontológusok körében – a kaliforniai kátránytavakból eddig hatszáz különféle állat közel 3,5 millió példányának kiváló megtartású maradványai kerültek elő. Bár a lelőhelyen régóta folynak a kutatások, ahogy azt a jelenlegi eset is bizonyíthatja, történhetnek még váratlan felfedezések.

Larisa DeSantis, a Vanderbilt Egyetem (Nashville, Tennessee) munkatársa az utóbbi évtizedeket a feltárt leletanyag tüzetesebb tanulmányozásával töltötte. Az elmúlt időszakban mára kihalt (kardfogú macska – Smilodon fatalis; óriásfarkas – Canis dirus; amerikai oroszlán – Panthera atrox), illetve napjainkig fennmaradt (szürke farkas, puma, prérifarkas) húsevő emlősök fogait vette górcső alá, alaposan szemügyre véve a kopási nyomokat, valamint elemezve a zománcban található szénizotópokat, melyek számos dologról (például az élőlények étrendjéről, otthonáról) árulkodhatnak a szakértők számára. A Current Biology által publikált tudományos dolgozata alapjaiban változtathatja meg a sokáig uralkodónak számító nézetet.

kardfogu_macska_vs_oriasfarkas_robert_bruce_horsfall.jpg

▲ Az új felfedezés átírhatja a híres amerikai ősemlősök kihalásának történetét (Robert Bruce Horsfall illusztrációja)

A mély gyökereket eresztett gondolat, miszerint Rancho La Brea ragadozói ugyanazon növényevőket szemelték ki áldozatuknak, a friss kutatási eredmények tükrében többé már nem állja meg a helyét. Mint kiderült, a kutya- és macskafélék a korábbi vélekedésekkel ellentétben más-más élettereket részesíthettek előnyben, emellett prédáik ugyancsak különbözhettek: míg az előbbiek a nyílt térségeken üldözhették a bölények vagy lovak csordáit, addig az utóbbiak a fákkal sűrűn benőtt vidékeket kedvelhették jobban, ahol például szarvasokat, tapírokat ejthettek el. Vesztük így nagy valószínűséggel az éghajlatváltozás közvetlen körülményeinek számlájára írható – a környezet átalakulása a nagyvadak eltűnését vonta maga után, őket pedig nemsokára egykori vadászaik követték. A tápláléklánc csúcsán állók helyét a kisebb termetű, kevésbé válogatós fajok (lásd mondjuk a prérifarkast, a pumát) vették át.

▲ Két Smilodon fatalis tapír-lakomának néz elébe, miközben a háttérben egy farkasfalka bölényeket kerget (Mauricio Antón illusztrációja)

Az esetről összeállított tanulmány főszerzője azt is elárulta, hogy nemsokára újabb, ehhez hasonló vizsgálatokba kezdenek majd, ezúttal immár hat intézet kollégáinak bevonásával.

A cikk eredetileg 2019. augusztus 12-én jelent meg.