Már 300 millió éve gondoskodhatnak utódaikról a gerincesek

2021. június 09. - Fejes Valentin

Brian Hebert az Új-Skóciához tartozó Cape Breton-szigeten tett látogatása során kivételes fosszíliára akadt: az amatőr kövületvadász a Dendromaia unamakiensis háromdimenziós formájában fennmaradt részleges csontvázára bukkant 2017-ben. A váratlan felfedezést kisvártatva újabb meglepetés követte.

A gyíkszerű teremtmény a Varanopidae család korábban ismeretlen képviselőjének számított, megkövesedett maradványait Hillary Maddin professzor vette górcső alá tanítványa, Arjan Mann társaságában az ottawai Carleton Egyetem egyik laborjában. A szakértők a kifejlett egyed bal combcsontja mellett egy kisebb példányhoz tartozó koponyára lettek figyelmesek – a kutatók bevallása alapján szülő és gyermeke pusztulhatott el a fatörzsbe vájt odúban hozzávetőlegesen 305 millió évvel ezelőtt. A szorosan egymáshoz bújt őslények végzetét annak idején valószínűleg egy heves viharral járó, hirtelen jött áradás okozhatta.

▲ A Dendromaia unamakiensis párját ritkító fosszíliája (fotó: Hillary Maddin & társai)

▲ A fiatal példány maradványai (kép forrása: Hillary Maddin & társai)

Ha feltételezésük valóban helytállónak bizonyul, akkor a féltő gondoskodás kialakulásának gyökerei a hüllőket, a madarakat, illetve az emlősöket egyaránt magába foglaló magzatburkosok (Amniota klád) körében egészen a késő karbon idejéig nyúlhatnak vissza. Eva Hoffman, az Amerikai Természettudományi Múzeum munkatársa azonban óva intette kollégáit az efféle elhamarkodott következtetések levonásától, mivel mint elmondta, pusztán a méretbeli különbségek nem szolgálhatnak kielégítő magyarázattal a különös esetre. Véleménye szerint azt a lehetőséget sem zárhatjuk ki teljesen, hogy az égszakadás elől menekülő állatok ugyanabban az üregben leltek menedékre, ám a helyszűke miatt kerültek abba a helyzetbe, ahogy később megtalálták őket.