Nem sokkal a dinoszauruszok uralmának véget vető katasztrófát követően, hozzávetőlegesen 60–62,5 millió évvel ezelőtt, a paleocén idején tengethette mindennapjait a Kupoupou stilwelli, a pingvinek egyik korai képviselője.
Az ősmadár megkövesedett maradványaira új-zélandi paleontológusok bukkantak rá az ország keleti partvidékétől körülbelül 860 kilométerre elhelyezkedő Chatham-szigetek területén. A kövületeket több ásatás során tárták fel, amiket 2006 és 2011 között szerveztek. A fosszíliákat a dél-ausztráliai Flinders Egyetem munkatársa, Jacob C. Blokland vizsgálta meg alaposabban kollégái társaságában.
▲ A Kupoupou stilwelli sebesen szelhette a hullámokat (Jacob C. Blokland illusztrációja)
A Kupoupou számos tekintetben (lásd például a végtagcsontok felépítését, azok hosszát a test méretéhez viszonyítva) napjaink pingvinjeire emlékeztette a szakértőket. Alig egyméteres magasságával eltörpült a szomszédságában élő óriások (mint mondjuk a nemrég leírt Crossvallia waiparensis) mellett, melyekkel akár farkasszemet is nézhettünk volna. A tudósok elmondása szerint elődeik még a felső krétában alakulhattak ki, fejlődési vonaluk valamikor a földtörténeti középkor vége felé ágazhatott el közeli rokonaikétól, az albatroszokat vagy a hojszákat magába foglaló viharmadár-alakúaktól (Procellariiformes rend).
▲ A viharmadár-alakúak (fent), a Kupoupou (középen), illetve a modern pingvinek (lent) végtagcsontjainak összehasonlítása – kép forrása: Jacob C. Blokland & társai
A tudósok a Palaeontologia Electronica által publikált tanulmányukban számolnak be részletesen kutatásuk további eredményeiről.
A cikk eredetileg 2020. január 06-án jelent meg.
A szöveg forrásai:
