Ötven év után ismét tyrannoszaurusz-kövületekre bukkantak Kanada területén – adta hírül nemrég egy, a Cretaceous Research által publikált tanulmány. A rejtélyes ragadozó megkövesedett maradványait a Royal Tyrrell Museum dinoszauruszokra szakosodott kurátora, Dr. François Therrien vette górcső alá kollégái társaságában.
▲ Thanatotheristes degrootorum (Julius Csotonyi illusztrációja)
A fosszíliákra két lelkes amatőr, John és Sandra De Groot akadt rá 2010-ben a dél-albertai kisváros, Hays szomszédságában. Csupán az állkapocs néhány töredéke maradt fenn a Thanatotheristes degrootorumtól, ám ez mit sem von le a szegényes leletanyag értékéből, mivel a fogak (bár sajnálatos módon töröttek) még nem hullottak ki a helyükről. „John szentül meg volt győződve afelől, hogy egy nap dinoszaurusz-koponyára fog bukkanni.” – nyilatkozta Sandra. Hatalmas megtiszteltetésben részesülhetett tehát a testvérpár, hiszen az őslény tudományos nevének második tagjával a paleontológusok előttük tisztelegnek.
▲ A Thanatotheristes degrootorum állkapcsának töredékei (fénykép: Jared Voris)
A Thanatotheristes körülbelül 79 millió évvel ezelőtt, a késő kréta időszakban tartotta rettegésben a vidéket: a tülkös Xenoceratops, illetve a pachycephaloszauruszok táborát gyarapító Colepiocephale valószínűleg gyakran szerepelhetett az étlapján. Testének hosszát nyolc méterre becsülték a kutatók. A híres-hírhedt Tyrannosaurus rexet szintén magába foglaló Tyrannosauridae család egyik kezdetleges képviselője volt, a Daspletosaurus nemzetség két fajával együtt (Daspletosaurus horneri és Daspletosaurus torosus) a frissen létrehozott Daspletosaurini kládba sorolják.
▲ Íme, a T. rex népes családjának legújabb tagja (Julius Csotonyi illusztrációja)
Ugyan a szakértők reménykednek benne, hogy valamikor a jövőben majd további kövületek kerülhetnek elő a térségből, sok sikert nem fűznek a dologhoz – egyrészt azért, mert a későbbi feltárások rendre jelentősebb felfedezés nélkül zárultak, másfelől a környéket keresztülvágó Bow folyó nehezíti meg alaposan a munkájukat rendszeres áradásaival.
A cikk eredetileg 2020. március 09-én jelent meg.
A szöveg forrásai:
- a Phys.org bejegyzése
- Maya Wei-Haas és Michael Greshko közös írása a National Geographic weboldalán
- Riley Black cikke a Smithsonian Magazine honlapján
Julius Csotonyi online galériája
