A XX. század első felében, 1907 és 1931 között a paleontológusok számos expedíciót szerveztek Délkelet-Tanzániába. A nagyszabású ásatások rendkívül sikeresen zárultak, hiszen a feltárásokon részt vevők összesen kétszáz tonnányi kövülettel a fedélzeten térhettek haza Németországba.
▲ Giraffatitan brancai (John Conway illusztrációja)
A gazdag leletanyag többek között a valaha élt egyik leghatalmasabb szárazföldi teremtmény megkövesedett maradványait tartalmazta, melyről a helyiek is tudomást szereztek. 1937 augusztusában tömött sorok kígyóztak a berlini Humboldt Múzeum bejárata előtt, látogatók tucatjai akartak csodájára járni a város új, lélegzetelállító látványosságának: a Brachiosaurus brancai feléjük tornyosuló, csaknem tizenkét méter magas csontvázának.
▲ A hatalmas dinoszaurusz csontváza máig népszerű látványosságnak számít (fénykép: Museum für Naturkunde Berlin)
„Nagyon valószínű, hogy idővel a Brachiosaurus lesz a legjobban ismert Dinosaurus-féleség.” – vetette papírra e sorokat 1917-ben, a felfedezések híre hallatán neves őslénykutatónk, Nopcsa Ferenc báró, ám az idő sajnos nem az ő igazát bizonyította. Néhány tanulmány (lásd mondjuk Gregory Scott Paul 1988-as, illetve George Olshevsky 1991-es munkáját) eredményeinek tükrében Tendaguru óriását átsorolták, így manapság Giraffatitan brancaiként tartják számon. Jelenleg egyetlen faj képviseli a Brachiosaurus nemzetséget, az Elmer Samuel Riggs által még 1903-ban leírt Brachiosaurus altithorax. Bár az 1993-ban debütált, Steven Spielberg rendező nevével összeforrt Jurassic Park egy csapásra megalapozta a dinoszaurusz máig töretlen népszerűségét, kövületei csak ritkán kerülnek a szakértők szeme elé: míg a Camarasaurus esetében kétszáz, a Diplodocusnál vagy az Apatosaurusnál pedig körülbelül száz–száz példányról készült feljegyzés, addig a Brachiosaurus kapcsán sokáig csupán tízről tudtak.
▲ A gigantikus Brachiosaurus mellett az afrikai elefánt is eltörpül (Pecsics Tibor illusztrációja)
A tizenegyedikre Brian Engh, a jellegzetes stílusáról ismert, tehetséges paleoművész bukkant rá a közelmúltban, 2019 májusában. A kétméteres felkarcsontot (humerus) egy Utah-beli állami park területén találta meg Matthew John Wedel, valamint Thuat Tran társaságában. Később több kollégájuk csatlakozott hozzájuk, a majd’ fél tonnás fosszíliát októberre közös erővel szabadították ki kemény kőzetbörtönéből. Az elszállítás ugyanakkor égető gondot jelentett – a vidéket sűrűn benőtték a különböző védett növények, emellett a legközelebbi út a karbantartás hiánya miatt rettenetes állapotban van, ezért a gépjárművek most szóba sem jöhettek. A Naples városában élő Bartlett család sietett a bajba jutott csapat segítségére: Clydesdale lovaik, név szerint Darla és Molly oldották meg a logisztika problémáját.
▲ Gipszbe burkolják az értékes kövületet (fotó: Matthew John Wedel)
▲ Így szállították el a kétméteres felkarcsontot (fénykép: Matthew John Wedel)
A késő jura idejéből származó, hozzávetőlegesen 150 millió éves ritkaság a Utah Field House of Natural History épületében került kiállításra. Elmondásuk alapján a tudósok még biztos vissza fognak térni az ígéretesnek tűnő lelőhelyre.
A cikk eredetileg 2020. április 06-án jelent meg.
A szöveg forrásai:
- az Atlas Obscura cikke
- Brian Engh beszámolója a saját honlapján
- Dougal Dixon: The World Encyclopedia of Dinosaurs & Other Prehistoric Creatures. Anness Publishing Ltd., 2007. 216–217. o.
- Douglas Palmer: Evolúció. Az élet története. GABO Könyvkiadó, Budapest, 2009. 136–137. o.
- Matthew John Wedel részletes összefoglalója
- Nopcsa Ferenc: A Dinosaurusok élete és szerepe. In: Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz, 1917 december, 3–4. pótfüzet. 136. o.
Pecsics Tibor DeviantArt-oldala
