Neil Shubin a humánanatómiai kurzus vezetője a Chicagói Egyetem Orvostudományi Karán, ám eredeti végzettségét tekintve őslénykutató, aki korábban jobbára kihalt halakkal foglalkozott. Kissé furcsa párosítás, nem igaz? Jogosan merülhet hát fel sokakban a kérdés: mégis hogyan tudná hitelesen előadni a valaha írt legizgalmasabb történetet ez az ember? Alább kiderül!
Szerzőnk kollégái társaságában merész vállalkozásba fogott, amikor kutatómunkájukat követően a kanadai sarkvidékre szervezett expedíciókat. Ilyen esetekben a komoly előkészületek sem garantálhatnak biztos sikert: gyakran eleve szűkre szabott keretekkel kell gazdálkodni, emellett a sivár vidéken különösen barátságtalan körülmények uralkodnak, ezért a paleontológusok csak kevés időt tölthetnek a terepen, ráadásul bármikor felbukkanhat a színen egy éhes jegesmedve. Hat évnyi csalódás után, 2004 júliusának elején azonban beérett kitartásuk gyümölcse, hiszen a maroknyi csapat tagjai a Tiktaalik roseae kivételes állapotában fennmaradt kövületeit tárták fel a kietlen Ellesmere-szigeten. A halak és kétéltűek közötti átmeneti formának tekinthető őslény megkövesedett maradványait a késő devon idejéből származó, körülbelül 375 millió éves kemény kőzetrétegekből szabadították ki. A valóban párját ritkító felfedezés 2006 áprilisában a rangos Nature címlapjára került.
▲ John Conway illusztrációja a Tiktaalikról
Ugyan a fosszíliák kétségtelenül rengeteg dologról tanúskodhatnak mondjuk bolygónk íratlan múltjával kapcsolatban, tüzetesebb tanulmányozásuk nem lebbenti fel a fátylat a földi élet minden titkáról – ebben az anatómia, az evolúcióbiológia, illetve a genetika lehetnek segítségünkre. Tudjuk-e, hány közös vonáson osztozunk a sajnálatos módon máig rossz hírnevű cápákkal, a gyümölcsök körül halkan döngicsélő muslicákkal vagy a helytülő életmódot folytató csalánozókkal, a tengeri rózsákkal? Miképp árulkodik a természet szerteágazó hálózatáról a csuklás, a másnaposság, esetleg az olyan kellemetlen betegségek, mint például az aranyér? És úgy egyáltalán: hogy jön a képbe a Sega máig népszerű kabalája, Sonic, a villámgyors kék sündisznó?
„Belsőnkben, akár egy orosz Matrjoska-babában, olyan jellemzők bújnak meg, amelyeken annál több élőlénnyel osztozunk, minél mélyebbre ásunk.”
J. John Sepkoski Jr.
Neil a tökéletes egyensúlyt eltalálva mesél saját kalandjairól, a tudománytörténet fontosabb állomásairól, szervezetünk működéséről, valamint az utóbbi évek jelentősebb kutatási eredményeiről. Értékes mondanivalóját a könnyebb emészthetőség érdekében jó adag humorral fűszerezve tálalja a kíváncsi olvasók elé, bár utólag jobban belegondolva az ismeretek hatékony átadásában az író közérthető stílusa valamivel nagyobb szerepet játszhat. A kötetet záró gazdag forrásjegyzékből igazán különleges művekből válogathatnak az örökkön tudásra szomjazók, így ezeknek persze jómagam is nagy hasznát veszem majd a jövőben.
▲ Neil Shubin a Tiktaalik élethű modelljével a kezében (fénykép: PBS)
Újabb kedvencet avathattam a napokban – A belső hal egyike a legjobb tudományos ismeretterjesztő könyveknek, amit az utóbbi években olvastam. Kihagyhatatlan darab... Szívből ajánlom a természettudományok iránt érdeklődőknek!
A bemutató eredetileg 2020. augusztus 13-án jelent meg.
Köszönöm szépen a Vince Kiadó nagylelkű felajánlását! A könyv profilja ide kattintva érhető el.
John Conway honlapja