Fejezetek a Kőzetek Naplójából

Zhùr, a jégkorszaki farkaskölyök sanyarú sorsa

2021. június 22. 12:00 - Fejes Valentin

Történetünk 2016 nyarán kezdődött Kanada északnyugati részén, a zord Yukon területén. A Dawson City szomszédságában tevékenykedő Neil Loveless aranyásó július végén csillogó drágakövek helyett valami másra bukkant munkája közben...

zhur_fb.jpg

A bányász hazavitte magával a ritka kincset, és egészen addig tárolta azt a fagyasztójában, míg a felfedezéséről hamarjában értesített paleontológusok kiértek hozzá. Amit Neil eleinte tárnába esett kiskutyának vélt, az – mint a közelmúltban kiderült – valójában egy szürke farkas (Canis lupus) mumifikálódott teteme volt, aminek korát hozzávetőlegesen 57 ezer évesre becsülték.

_kisebb_neil_loveless_yukon_onkormanyzata.jpg

Neil Loveless, vödrében a szokatlan fogással (fotó: Yukon önkormányzata)

Mivel a Tr'ondëk Hwëch'in népcsoport földjéről származik az örökfagy fogságából kiszabadított maradvány, ezért a helyiek keresztelhették el annak néhai tulajdonosát. Hiába adódott azonban ez a rendkívüli lehetőség, az őslakók nem igazán engedték szabadjára fantáziájukat, ugyanis a Hän eredetű Zhùr (ejtsd: „Zsör”) név nemes egyszerűséggel „farkas”-t jelent.

zh_r_mumiaja_yukon_onkormanyzata.jpg

Zhùr múmiája (fénykép: Yukon önkormányzata)

_kisebb_zh_r_mumiaja_kozelrol_yukon_onkormanyzata.jpg

Közeli felvétel a farkaskölyök teteméről (fotó: Yukon önkormányzata)

Előbb Dr. Grant Zazula tekintette meg a párját ritkító, közel teljesen ép leletet, aki telefonon hívta fel az Iowa állambeli Des Moines Egyetem tapasztalt munkatársát, Dr. Julie Meachen anatómust. A pleisztocén során élt ragadozó emlősökre szakosodott professzor vált az esetről összeállított tanulmány vezető szerzőjévé, melynek eredményeit a Current Biology tette közzé. A különféle módszereket alkalmazó vizsgálatoknak köszönhetően a szakértők kivételesen részletes képet festhettek átfogó kutatásuk szerencsétlenül járt alanyáról, fellebbentve a fátylat rövidke életének számos titkáról.

julie_meachen_yukon_onkormanyzata.jpg

Julie Meachen dolgozik (fénykép: Yukon önkormányzata)

Zhùr orrától a farka végéig majd’ félméteresre nőtt meg, emellett alig egy kilogrammot nyomhatott. A Klondike folyó térségében tengethette mindennapjait többek között masztodonok, bölények, valamint óriáshódok társaságában. A stabilizotópos elemzések alapján akkortájt valószínűleg halkoszton, például királylazacok (Oncorhynchus tshawytscha) húsán nevelkedett. Haláláig jó egészségnek örvendett, ezenkívül más állatok által okozott sérüléseket sem találtak a testén, így a tudósok azt a forgatókönyvet tartják a legvalószínűbbnek, miszerint a családja otthonául szolgáló odú omolhatott rá szegény párára egy váratlan pillanatban. Hat–hét hetes korában érhette utol a végzete.

halaszo_farkasok_julius_csotonyi.jpg

Halászó farkasok (Julius Csotonyi illusztrációja)

zh_r_julius_csotonyi.jpg

Zhùr utolsó vacsorája (Julius Csotonyi illusztrációja)

Ahogy azt a DNS-analízisek bebizonyították, a fiatalon elpusztult kölyök mára letűnt falkáját a manapság Szibériát benépesítő populációkhoz fűzik szorosabb rokoni kötelékek. Őseik körülbelül ötszázezer éve, a Bering-földhídon átkelve érkezhettek meg Ázsiából az észak-amerikai kontinensre, ám nagyjából 12 ezer évvel ezelőtt, eddig ismeretlen okokból kihaltak, s csak valamivel később terjedtek el ismét a környéken.

A cikk eredetileg 2021. január 21-én jelent meg.

A szöveg forrásai:

Julius Csotonyi online galériája

_png_fejezetek_a_kozetek_naplojabol_tamogato_gomb.png

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://akozeteknaploja.blog.hu/api/trackback/id/tr3316427794

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása