Jelen tudásunk szerint a menyétfélék rendkívül sokszínű családja (Mustelidae) legalább 35–40 millió éve jelen van bolygónkon. Ahogy az egy, a PeerJ által közzétett tudományos dolgozatból kiderült, a fekete kontinens déli csücske a pliocén hajnalán igazi paradicsomi állapotokat nyújtott néhány különösen nagyra nőtt tagjuk számára.
Langebaanweg a Dél-Afrikai Köztársaság fővárosától, Fokvárostól nagyjából 120 kilométerre északra található: a világhírű lelőhelyről korábban előkerült páratlan fosszíliák az ötmillió évvel ezelőtti múltba engednek betekintést. A szóban forgó tanulmány vezető szerzőjeként feltüntetett Dr. Alberto Valenciano (Fokvárosi Egyetem) a kollégája, Dr. Romala Govender (Iziko Museums of South Africa) társaságában azokat a megkövesedett maradványokat vizsgálta meg tüzetesebben, melyeket a Dr. Brett Hendey vezette expedíciók során tártak fel az 1960-as, ’80-as években.
▲ Dr. Romala Govender és Dr. Alberto Valenciano a terepen (Angus Rayners fényképe)
Bár a hőmérséklet körülbelül két–három fokkal magasabb volt a mai átlaghoz képest, az élet akkortájt valósággal burjánzott Dél-Afrika délnyugati részén. A part menti sekély vizeket a cápákon kívül fókák, delfinek és bálnák népesítették be, a füves pusztákon ormányosok legelésztek, mellettük pedig minimum kilencvenféle madár néhai jelenlétéről tanúskodnak a kövületek. A növényevők állományát a ragadozók rendjének (Carnivora) legalább húsz különböző képviselője ritkította, például kardfogú macskák, korai medvék (Agriotherium), valamint kistermetű mongúzok. A friss kutatási eredmények tükrében immár tisztább képet alkothatunk a sokáig szinte teljesen ismeretlen óriás menyétfélék életmódjával kapcsolatban.
▲ Kora pliocén életkép Langebaanweg környékéről (Maggie Newman illusztrációja)
A Sivaonyx hendeyi akkorára nőhetett meg, mint egy farkas, súlyát negyven kilogrammosra becsülték. Minden bizonnyal a fokföldi vidráéhoz (Aonyx capensis) vagy a Délkelet-Ázsiában honos törpevidráéhoz (Amblonyx cinereus) hasonló szerepkört tölthetett be az egykori ökoszisztémában. Fogazatából kiindulva étlapján főként kemény pikkelyekkel vértezett harcsák, kagylók, illetve rákok szerepelhettek.
▲ A Sivaonyx hendeyi újonnan leírt maradványai (fotó forrása: Dr. Alberto Valenciano & társai)
A leopárd méreteivel vetekedő rozsomák-rokon (Plesiogulo aff. monspesulanus) testét erős lábak támasztották alá. Valószínűleg lesből csaphatott le a kiszemelt áldozataira, masszív állkapcsából ítélve szőröstül-bőröstül falhatta fel pórul járt zsákmányát. E hatalmas csontropogtatókat feltételezhetően a hiénafélék szoríthatták ki valamikor a kor vége felé.
▲ Egy fiatal rozsomák (Gulo gulo) és a Plesiogulo aff. monspessulanus állkapocstöredékei (fénykép forrása: Dr. Alberto Valenciano & társai)
Biztosan hallani fogunk még erről a kivételes térségről, hiszen a paleontológusok további ásatásokat szerveztek ide – a legutóbbira alig két éve, 2019-ben kerítettek sort. Kíváncsian várom az újabb fejleményeket!
A szöveg forrásai:
