Fejezetek a Kőzetek Naplójából

Nem csak a főemlősök kiváltságai a szembefordítható ujjak

2021. július 29. 08:00 - Fejes Valentin

„Elsődleges fontosságú evolúciós lépés” – fogalmazott eléggé lényegre törően Anne Taverne újságíró, utalva arra, hogy fejlődéstörténetünk során, az idő előrehaladtával a karmos mancsok kevésbé erős, ám sokkal precízebb kezekké szelídültek. Bár e rendkívüli tulajdonság kétségkívül hozzájárult civilizációnk létrejöttéhez, a szembefordítható ujjak megléte korántsem példa nélküli az állatvilágban, tudniillik a főemlősökön kívül a kaméleonoknál és néhány levelibéka esetében szintén jelen vannak. A földtörténeti múlt iránt elkötelezett kutatók ennek ellenére erősen rácsodálkoztak, mikor egy olyan csoportban fedezték fel a jelenséget, ahol nem számítottak rá: a pteroszauruszok népes rendjén belül.

kunpengopterus_fb.jpg

A Hszüanjü Csou vezette nemzetközi csapat tagjai tárták fel a Kunpengopterus antipollicatus megkövesedett maradványait a kínai Liaoning tartomány területén. A Wukongopteridae családot gyarapító repülő őshüllő hozzávetőlegesen 160 millió éves (tehát a középső jurából származó) fosszíliái az úgynevezett Tiaocsisan-formációhoz tartozó kőzetrétegekből kerültek elő. A kivételes kövületek épségére gondosan ügyelve a paleontológusok mikro-CT berendezésekkel készített felvételek segítségével tanulmányozták tovább a leletanyagot, közös munkájuk kisebb szenzációval felérő eredményeit pedig a Current Biology publikálta.

kunpengopterus_mellso_mancsa_hszuanju_csou_tarsai.jpg

A Kunpengopterus mellső mancsa közelről és annak digitális mása (kép forrása: Hszüanjü Csou & társai)

Hangozzék bármennyire hihetetlennek számunkra, a friss fejlemények tükrében úgy tűnik, hogy a szembefordítható ujjak minden bizonnyal a pteroszauruszoknál alakultak ki elsőként. Többek között a mellső végtagok felépítését vizsgálva, valamint a csontokhoz tapadó izomzatot alaposabban szemügyre véve vonták le a szakértők azt a kevésbé meglepő következtetésüket, miszerint a Kunpengopterus a buja erdőségek lombkoronaszintjében érezhette otthon magát, ahol a markolásra kiválóan alkalmas mancsok jó szolgálatot tehettek. A viccesen majomdaktiluszként emlegetett őslény közeli rokonaival (nevezetesen a Darwinopterusszal, illetve a Wukongopterusszal) osztotta meg életterét – ritka adottsága birtokában talán előnyre tett szert velük szemben, mivel az övéktől merőben eltérő szerepet tölthetett be az akkori ökoszisztémában.

kunpengopteru_antipollicatus_csuang_csao.jpg

Egy ügyes Kunpengopterus zsákmányt ejtett (Csuang Csao illusztrációja)

Valószínűleg már nem kell sokat várnunk az újabb döbbenetes bejelentésre, hiszen a tudósok a pteroszauruszok kövületei mellett két tojásra bukkantak rá, melyek a kissé bizarr teremtmények szaporodási szokásairól ránthatják majd le a leplet.

A szöveg forrásai:

_png_fejezetek_a_kozetek_naplojabol_tamogato_gomb.png

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://akozeteknaploja.blog.hu/api/trackback/id/tr816640198

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása