„Elsődleges fontosságú evolúciós lépés” – fogalmazott eléggé lényegre törően Anne Taverne újságíró, utalva arra, hogy fejlődéstörténetünk során, az idő előrehaladtával a karmos mancsok kevésbé erős, ám sokkal precízebb kezekké szelídültek. Bár e rendkívüli tulajdonság kétségkívül hozzájárult civilizációnk létrejöttéhez, a szembefordítható ujjak megléte korántsem példa nélküli az állatvilágban, tudniillik a főemlősökön kívül a kaméleonoknál és néhány levelibéka esetében szintén jelen vannak. A földtörténeti múlt iránt elkötelezett kutatók ennek ellenére erősen rácsodálkoztak, mikor egy olyan csoportban fedezték fel a jelenséget, ahol nem számítottak rá: a pteroszauruszok népes rendjén belül.

A Hszüanjü Csou vezette nemzetközi csapat tagjai tárták fel a Kunpengopterus antipollicatus megkövesedett maradványait a kínai Liaoning tartomány területén. A Wukongopteridae családot gyarapító repülő őshüllő hozzávetőlegesen 160 millió éves (tehát a középső jurából származó) fosszíliái az úgynevezett Tiaocsisan-formációhoz tartozó kőzetrétegekből kerültek elő. A kivételes kövületek épségére gondosan ügyelve a paleontológusok mikro-CT berendezésekkel készített felvételek segítségével tanulmányozták tovább a leletanyagot, közös munkájuk kisebb szenzációval felérő eredményeit pedig a Current Biology publikálta.

▲ A Kunpengopterus mellső mancsa közelről és annak digitális mása (kép forrása: Hszüanjü Csou & társai)

Hangozzék bármennyire hihetetlennek számunkra, a friss fejlemények tükrében úgy tűnik, hogy a szembefordítható ujjak minden bizonnyal a pteroszauruszoknál alakultak ki elsőként. Többek között a mellső végtagok felépítését vizsgálva, valamint a csontokhoz tapadó izomzatot alaposabban szemügyre véve vonták le a szakértők azt a kevésbé meglepő következtetésüket, miszerint a Kunpengopterus a buja erdőségek lombkoronaszintjében érezhette otthon magát, ahol a markolásra kiválóan alkalmas mancsok jó szolgálatot tehettek. A viccesen majomdaktiluszként emlegetett őslény közeli rokonaival (nevezetesen a Darwinopterusszal, illetve a Wukongopterusszal) osztotta meg életterét – ritka adottsága birtokában talán előnyre tett szert velük szemben, mivel az övéktől merőben eltérő szerepet tölthetett be az akkori ökoszisztémában.

▲ Egy ügyes Kunpengopterus zsákmányt ejtett (Csuang Csao illusztrációja)

Valószínűleg már nem kell sokat várnunk az újabb döbbenetes bejelentésre, hiszen a tudósok a pteroszauruszok kövületei mellett két tojásra bukkantak rá, melyek a kissé bizarr teremtmények szaporodási szokásairól ránthatják majd le a leplet.

A szöveg forrásai:

• A Föld csodálatos története. Az ősrobbanástól az emberig (főszerkesztő Dibás Gabriella). Reader’s Digest Kiadó Kft., Budapest, 2004. 251. o.
• a Phys.org bejegyzése
• a Sci-News.com híradása
• Isaac Schultz írása a Gizmodo honlapján