Új nevet kapott az elfogyasztott ősgyík

2021. május 10. - Fejes Valentin

Solnhofen a maga alig kétezres lélekszámával meglehetősen csendes település, nevének említésére legfeljebb a kövületgyűjtők vagy a paleontológusok kapják fel azonnal a fejüket. A mintegy 150 millió évvel ezelőtti állapotok minden bizonnyal sokkal népszerűbbé tették volna a német vidéket, hiszen akkori látványa napjaink legfelkapottabb turistaparadicsomjaiét idézhette.

A néhai Tethys-óceán szélén elhelyezkedő, lagúnák övezte kisebb-nagyobb szigetek egyikén tengette mindennapjait az óriások között jelentéktelen törpének tűnő Compsognathus longipes, a ragadozó dinoszauruszok kevéssé ismert, ám annál népszerűbb képviselője. Kövületére elsőként az 1850-es években bukkantak rá a világhírűvé vált bajorországi lelőhelyen. A szenzációsnak számító felfedezés őslénykutatók tucatjait hozta lázba – egy frissen kiadott tanulmánynak köszönhetően az elmúlt hetekben ismét a szakértők figyelmének középpontjába került.

▲ Valahogy így festhetett Solnhofen környéke az alsó jurában, körülbelül 150 millió éve (Alain Bénéteau munkája)

Az alig egy méter hosszú húsevő leginkább a kisebb termetű gerincesek közül szedhette áldozatait, zsákmányszerzés során főként fürgeségére hagyatkozhatott. A példány, melynek megkövesedett maradványait a XIX. század közepén találták meg, annak idején szerencsével járt: egy aprócska gyíkot ejtett el, amit gyorsan be is falt, majd sietősen továbbállt. Sikerének azonban nem sokáig örülhetett, mivel tragikus hirtelenséggel, máig tisztázatlan körülmények között az örök vadászmezőkre távozott. A valaha élt egyik legkisebb dinoszaurusz holtteste az egyik tó fenekére süllyedt, az állóvíz pedig kivételes minőségében konzerválta a lebomló tetemet. A közel hiánytalan csontváz gyomortájékán természetesen az utolsó vacsora fosszíliái is fennmaradtak, a kicsiny hüllőnek a Bavarisaurus macrodactylus nevet adták. A nemrég végzett tüzetesebb vizsgálatok eredményei viszont változást hoztak az ügyben – néhány kutató szerint a gyíkocska valójában egy addig ismeretlen fajhoz tartozik.

▲ A kis húsevő dinoszaurusz fosszíliája, melyre az 1850-es években bukkantak rá (kép forrása: Wikimedia)

Jack Conrad (Amerikai Természettudományi Múzeum) és munkatársai elsősorban a koponya jellegzetességeit figyelembe véve vonták le következtetéseiket. Ezzel együtt meg is történt az átkeresztelés, az állatot újonnan a Schoenesmahl dyspepsia néven írták fel a kihalt fajok népes listájára. Ennek jelentése megmosolyogtathat bennünket, ugyanis a kifejezés magyarra fordítva annyit tesz: „a csodálatos fogás, melyet nehéz megemészteni”. Az esetről készült tudományos dolgozatot a Zoological Journal of the Linnean Society folyóirat virtuális hasábjain tették közzé. A csontok állapota alapján a Compsognathus a szerencsétlenül járt hüllő testét darabokra szaggatva fogyasztotta el.

▲ A világhírűvé vált Compsognathus-egyed utolsó vacsoráját fogyasztja (Simon Stålenhag illusztrációja)

Othniel Charles Marsh, idejének egyik legkiemelkedőbb paleontológusa úgy gondolta, hogy a kisebb teremtmény a ragadozó dinoszaurusz meg nem született utóda lehet. Azt megelőzően számos ichthyoszaurusz-kövületnél tapasztaltak hasonlót, így Edward Drinker Cope riválisa egyáltalán nem tartotta alaptalannak gondolatát. A meglehetősen nagy népszerűségnek örvendő nézetet hazánk talán legtehetségesebb őslénykutatója, Nopcsa Ferenc döntötte meg 1903 őszén. A fiatal bárónak müncheni látogatása során lehetősége nyílt a híres-neves lelet górcső alá vételére. Mint megállapította, a testüregben pihenő csontok „…határozottan gyíkszerűek, […] s így kétségtelen, hogy nem a Compsognathus embriójával, hanem a ragadozó által elfogyasztott prédának megemésztetlen maradványaival állunk szemben.”.

A cikk eredetileg 2018. január 20-án jelent meg.