Katasztrófa vezethetett a dinoszauruszok felemelkedéséhez

2021. május 13. - Fejes Valentin

A máig nagy népszerűségnek örvendő dinoszauruszok meglehetősen gyakran kerülnek a paleontológia homlokterébe. Szinte hetente írják le addig ismeretlen fajaikat, kivételes fosszíliáknak köszönhetően pedig legtöbbször az életmódjukról tudhatunk meg valami újat. Eredetük azonban a mai napig homályba vész, a megjelenésükkel kapcsolatos kérdések zöme még mindig megválaszolatlan. Ehhez szolgálhatott meglepő fejleményekkel egy, a Nature Communications virtuális hasábjain publikált friss tanulmány.

A Dr. Massimo Bernardi vezette nemzetközi kutatócsoport hosszú ideje tanulmányozta az észak-olaszországi Dolomitok időrendileg jól elkülöníthető rétegsorait, mikor érdekes megfigyelést tettek. A jellegzetes, háromujjú lábnyomok (melyeket kezdetleges dinoszauruszok hagyhattak hátra maguk után) egy ideig alig vagy egyáltalán nem voltak jelen, később azonban hirtelen megsokszorozódott a számuk: furamód ugyanezt a jelenséget tapasztalták az Argentínából és Brazíliából származó (az úgynevezett Ischigualasto-formációhoz tartozó), valamint a közép-európai leletanyag kapcsán is. Mindebből a szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy a földtörténeti középkor legmeghatározóbb állatcsoportjának korai képviselői szinte robbanásszerűen terjedtek el bolygónk egyetlen szárazulatán, a Pangea nevű szuperkontinensen. Elméletüket a világ számos pontján feltárt, az első dinoszauruszoknak tartott őslények kövületei szintén alátámaszthatják. A választóvonalat esetünkben a karni pluviális epizód („Carnian Pluvial Episode”, röviden CPE) jelentette.

a_karni_katasztrofa_es_a_dinoszauruszok_robbanasszeru_megjelenese_dr_massimo_bernardi_es_tarsai.jpg

▲ A képen zöld sávval jelzett karni pluviális epizódot megelőzően a dinoszauruszok ritka látványnak számíthattak (szemléltető ábra: Dr. Massimo Bernardi és társai)

Az esemény valójában egy körülbelül 232 millió évvel ezelőtt bekövetkezett globális katasztrófát takar, ami hatalmas változásokat vitt végbe bolygónk akkori élővilágában – a flóra és fauna mikroszkopikus méretű tagjai ugyanúgy megsínylették a következményeket, akárcsak jól megtermett társaik. Nanoplanktonok, korallok és tengerililiomok erősítették meg magukat kalcium-karbonáttal, emellett feltűnt néhány, a mai napig fennmaradt fenyő- és araukáriaféle is, a kihalófélben lévő dicynodonták és rhynchoszauruszok megüresedő ökológiai fülkéit pedig a dinoszauruszok foglalták el leghamarabb. De vajon mi állhatott a dolgok hátterében? Egy 2015-ös jelentés alapján a mai Kanada nyugati részén lezajlott intenzív vulkáni tevékenység indíthatta útjára a világkrízist: geológiai értelemben viszonylag sűrűn (mindössze alig egymillió éves időközönként), legalább négyszer váltották egymást az elviselhetetlen forrósággal és a szinte vég nélküli záporokkal járó periódusok.

▲ Argentína, mintegy 232 millió éve: a fákon henyélő rhynchoszauruszok (bal szélen) és a magányos rauiszukhusz (hátrébb középen) nemsokára végleg az íratlan múlt részeivé válnak, míg a dinoszauruszok sokszor bizarr formákká fejlődve népesítik majd be Földünket (Davide Bonadonna illusztrációja)

Michael Benton professzor, a University of Bristol munkatársa hozzáfűzte: „A kihalási hullám nem csupán a dinoszauruszoknak kedvezhetett, hiszen az első gyíkok, teknősök és emlősök ugyancsak azidőtájt bukkantak fel.”.

A cikk eredetileg 2018. április 22-én jelent meg.