A dinoszauruszok unokaöccseinek tekinthető pteroszauruszok (vagy repülő őshüllők) üreges, rendkívül vékony falú csontjai eléggé ritkán kövülnek meg, ezért történetük, kiváltképp annak korai szakasza a mai napig meglehetősen titokzatos. Egy kezdetleges képviselőjükről érkezett friss fejlemény nemrég kavarta fel az állóvizet a paleontológusok berkein belül.
Dr. Brooks Britt (Brigham Young Egyetem) és kollégái a Nature Ecology & Evolution szakmai folyóiratban számoltak be legutóbbi munkájuk eredményeiről. A korábban ismeretlen őslény, a Caelestiventus hanseni kövületeire Utah állam északkeleti részén bukkantak rá, csodával határos módon azok nem lapultak ki az idő folyamán. Hogy semmiképp se tehessenek kárt bennük, a homokkőbe ágyazódott maradványokról CT szkennerekkel felvételeket készítettek, majd azokat felhasználva digitális modelleket állítottak össze, végül 3D nyomtatók segítségével alkották meg a fosszíliák valós másait. A páratlan megtartású leletanyag, valamint az azokat bebörtönző kőzet rengeteg dolgot árult el a pteroszaurusz megjelenéséről, életmódjáról és otthonáról.
▲ A Caelestiventus 3D nyomtatóval készített koponya-rekonstrukciója (fénykép: Nate Edwards & Brigham Young Egyetem)
A kutatók elmondása alapján az előkerült példány nem volt teljesen kifejlett, szárnyfesztávolsága mégis elérhette a másfél métert, méretügyileg felülmúlva ezzel a legtöbb kortárs repülő őshüllőt. Száját összesen 112 fog szegélyezte, valószínűleg kisebb állatokat zsákmányolhatott. Az alsó állkapocs jellegzetességei minden jel szerint arra utalhatnak, hogy a Caelestiventus napjaink pelikánjaihoz hasonlóan torokzacskóval rendelkezhetett. Kivételesen az agyüreg is egész épen fennmaradt, ennek tanulmányozásából következtettek érzékeire: mivel szaglása fejletlen lehetett, ezért inkább kiváló látására hagyatkozhatott.
▲ Joschua Knüppe illusztrációja az újonnan felfedezett pteroszauruszról
A Caelestiventus hozzávetőlegesen 210 millió évvel ezelőtt tengethette mindennapjait egy kietlen sivatagtól övezett oázisban – eddig úgy gondolták, hogy a triász alatt élt repülő őshüllők (egy másik kivételtől eltekintve) kizárólag a tengerpart menti térségeket népesítették be. A több mint 18 ezer megkövesedett maradvány tükrében a kisebb és termetesebb ragadozó dinoszauruszokon kívül krokodilfélékkel oszthatta meg életterét. A rovarok jelenlétéről különböző furatok tanúskodhatnak, a növényekből pedig a cikászok fordulhattak elő a leggyakrabban.
▲ Ilyen környezetben élhetett a Caelestiventus (Michael Skrepnick illusztrációja)
Más vizsgálatokból kiindulva a Caelestiventus a Dimorphodon legközelebbi rokonának számíthat, ami arról tanúskodhat, hogy családjuk (Dimorphodontidae) túlélte a triász és jura határán bekövetkezett kihalást. Letűnését követően pteroszauruszok csak 65 millió évvel később hódíthatták meg ismét bolygónk legszárazabb vidékeit.
A cikk eredetileg 2018. augusztus 20-án jelent meg.
A szöveg forrásai:
Joschua Knüppe DeviantArt-profilja
