Tojásrakó emlősök? Első hallásra felettébb szokatlannak tűnhet, de korántsem légből kapott dologról van szó: a kloákások rendjébe (Monotremata) tartozó kacsacsőrű emlős és a hangyászsünfélék a mai napig ilyen módon szaporodnak. Az íratlan múltban sokkal elterjedtebbnek számító jelenség egyik újabb példáját jelentették be néhány napja, most azonban korábban ismeretlen részletekre is rávilágíthattak kutatásukkal a paleontológusok.
Timothy Rowe professzor (Jackson School of Geosciences, University of Texas) Arizona állam területén gyűjtötte be a szóban forgó leletet még 18 éve. Akkoriban aligha sejthette, milyen kincset talált – saját bevallása szerint úgy hitte, mindössze egyetlen példány fosszíliáját rejtette táskája mélyére. Az első gyanús jelekre 2009-ben lett figyelmes Sebastian Egberts: szabad szemmel nehezen kivehető apróságok kerültek a látóterébe. „Nem úgy néztek ki, mintha hal- vagy hüllőfogak lennének, sokkal inkább az emlősök zápfogaira emlékeztettek.” – nyilatkozta a preparátor. A volt egyetemi hallgató izgalma egyre fokozódott, ahogy újabb részletekre derült fény az eset kapcsán, azonban a teljes történet csak később bontakozhatott ki a legkorszerűbb képalkotó eljárásoknak köszönhetően. A türelem ezúttal életre szóló felfedezést termett: a világon elsőkként bukkanhattak rá a mezozoikumból származó, vagyis a dinoszauruszokkal együtt élt emlősök egész fészekaljára.
▲ A kemény kőzetbe bebörtönzött ősemlős maradványai (felvétel: Eva Hoffman)
A szakértők CT vizsgálatok során fedhették fel a tömb titkát, ami a felnőtt egyedén kívül 38 csemete kövületét rejtette magában, közöttük részleges csontvázakat is. A csöppségek szüleik szakasztott másai voltak lekicsinyített kiadásban, ez pedig – akárcsak az utódok szokatlanul magas száma – a hüllők körében tapasztalható manapság. A modern emlősök teste arányaiban rengeteget változik fejlődésük folyamán (gondoljunk csak magunkra, emberekre, vagy például kedvenceinkre, a kutyákra), emellett sokkal kevesebb utódot hoznak világra.
▲ Eva Hoffman rekonstrukciója a fészekaljnyi ősemlősről
A megkövesedett csontok egykori gazdája a Kayentatherium wellesi névre hallgató ősemlős, mely a jura idején, mintegy 185 millió éve tengethette mindennapjait a földtörténeti középkor koronázatlan királyainak társaságában. Nagy valószínűséggel félvízi életmódot folytathatott, rokonaihoz hasonlóan étrendjének java részét növények tehették ki. A Tritylodontidae család tagjaként tarthatjuk számon, ennek utolsó mohikánjai valamikor a kora kréta táján pusztulhattak ki.
▲ Egy Kayentatherium elcsatangolt gyermekével a szájában igyekszik hazafelé – a háttérben két Dilophosaurus kutat zsákmány után (Mark Witton illusztrációja)
Az eredményeket összesítő tanulmányt a Nature publikálta.
A cikk eredetileg 2018. szeptember 03-án jelent meg.
A szöveg forrásai:
Mark Witton blogja
