Bár a földtörténeti középkort, avagy a mezozoikumot gyakran szokás a dinoszauruszok koraként emlegetni, az időszak kezdetén még más volt a helyzet: első képviselőiknek a feléjük tornyosuló ragadozókkal kellett megosztania életterüket.
Egy nemrég végzett kutatás, melyben az Uppsala University munkatársai vettek részt, ugyancsak megerősíti ezt a kijelentést. Tíz, a késő triász idejéből való koprolitot vizsgáltak meg szinkrotronok alkalmazásával – a különleges berendezéseknek hála láthatóvá vált mindaz, ami a maradványok belsejében fennmaradt.
▲ Szinkrotronos felvétel a koprolitok tartalmáról (fénykép: Martin Qvarnström)
A svéd paleontológusok beható vizsgálataik végén vonták le a következtetésüket, miszerint a mára megkövesedett ürülékeket egykor a Smok wawelski néhány példánya hagyhatta hátra maga után. Az akár 5–6 méter hosszúságot is elérő őshüllő hozzávetőlegesen 210 millió évvel ezelőtt vadászhatott a mai Lengyelország területén. Hátsó lábaira emelkedve sokakban egy dinoszaurusz benyomását keltheti, azonban pontosabb rendszertani besorolása a mai napig bizonytalan. Nemzetségének neve magyarra fordítva annyit tesz: „sárkány”.
▲ Így festhetett élőben a Smok wawelski (Edyta Felcyn illusztrációja)
A fosszíliák természetesen az őslény táplálkozási szokásairól tanúskodhattak a legtöbbet. A kövületek tartalmának körülbelül felét csonttöredékek tették ki, ezeket elropogtatva értékes tápanyagokhoz (mint például a csontvelőhöz) juthatott hozzá. Ahogy az a felvételeket tanulmányozva kiderült, az állatnak evés közben rendszeresen letörtek a fogai, ám emiatt egyáltalán nem kellett aggódnia, hiszen élete végéig képes volt pótolni a sérült, esetleg kihullott darabokat. A Smok a tápláléklánc csúcsán állva halakat, kétéltűeket és más, kisebb hüllőket zsákmányolt, de olykor a növényevő dicynodonták fiatal egyedeit teríthette le.
▲ „A lengyel sárkány” korának egyik legrettegettebb húsevője lehetett (Jakub Kowalski illusztrációja)
A tudományos dolgozat eredményeit a Scientific Reports publikálta az elmúlt napokban.
A cikk eredetileg 2019. február 06-án jelent meg.
A szöveg forrásai:
Edyta Felcyn DeviantArt-profilja
