A bolygónkon valaha élt legnagyobb szárazföldi állatok körében többek között a szauropodákat tarthatjuk számon: a gigantikus méreteket elérő behemótok puszta méretüknél fogva emberek ezreit nyűgözik le mind a mai napig. Az általános vélekedéssel ellentétben csoportjuk meglehetősen sokszínű volt – e jelenségre szolgálhat újabb kiváló példaként a nemrég leírt Bajadasaurus pronuspinax, a Dicraeosauridae család legújabb tagja.
A dinoszaurusz fosszíliáira 2013 vége felé bukkantak rá az argentínai Neuquén tartomány területén, Buenos Aires városától mintegy 1800 kilométerre délre. A szegényes, ámde különleges leletanyagot a kora krétából származó, körülbelül 140 millió éves, az úgynevezett Bajada Colorada-formációhoz tartozó kőzetrétegek rejtették magukban. Kivételes módon a fej különböző maradványai ugyancsak fennmaradtak, így például az agykoponya mellett állkapocs-töredékeket, valamint néhány fogat találtak. A felfedezés valódi különlegességét azonban egy furcsa nyakcsigolya adhatta, melynek a felső nyúlványai előre meredő, kissé hajlott tüskékké módosultak.
▲ A Bajadasaurus kövületei (fénykép forrása: Pablo A. Gallina & társai)
Hogy ezeket a Bajadasaurus mire használhatta pontosan, az egyelőre rejtély, az esetről készült tanulmány összeállítói viszont azt tartják a leginkább elképzelhetőnek, hogy a védekezés során vehette legnagyobb hasznukat, de elsősorban az elrettentést szolgálhatták. A hatalmas, a becslések szerint hozzávetőlegesen 9–10 méter hosszú őslény töviseit szaruréteg boríthatta, ezáltal azok az állat életében valamivel hosszabbak és a különböző erőhatásokkal szemben ellenállóbbak lehettek.
▲ Jorge Antonio Gonzalez illusztrációja egy Bajadasaurus-csordáról
„Egy portyázó ragadozó kétszer is meggondolhatta a támadást, ha egy ilyen bizarr teremtmény állt előtte.” – nyilatkozta a Scientific Reports által publikált tudományos dolgozat vezető szerzője, Pablo A. Gallina (Maimonides University). A jókora növényevőről a szakemberek elképzeléseit tükröző, élethű szobrot készítettek, ami a dél-amerikai ország fővárosában található Cultural Science Center egyik termében került kiállításra.
A cikk eredetileg 2019. február 21-én jelent meg.
A szöveg forrásai:
