Mintegy 200 millió évvel ezelőtt, a jura időszak hajnalán a tengerek vizéhez közel eső, mocsaras vidék terült el a ma Keleti-Mecsekként ismert tájegység helyén. A parti fövenyt tapodó fürge teremtmények nyomai a puha iszapba mélyedve később kiszáradtak, peremük megkeményedett, így azok a következő elöntés alkalmával sem mentek tönkre, a kedvező körülmények szerencsés összjátékának következtében pedig csaknem sértetlen állapotukban maradtak fenn az utókor számára. Egyéb kövületeikkel, például megkövesedett csontjaikkal azonban a szakértők egyelőre nem találkoztak – ehhez fogható még sosem történt a Magyarhoni Földtani Társulat által útjára indított, immár négyéves programsorozat történetében, de talán épp ez a kissé misztikus légkör teszi olyan különlegessé a 2019-es esztendő győztesét. Vajon mit tudhatunk a titokzatos Komlosaurusról? Tartsatok velem, és nyomozzunk együtt a lapályok rejtélyes lakójának ügyében!

▲ Pecsics Tibor életnagyságú Komlosaurus rekonstrukciója (fotó: Henn Tamás)

 

Szenzáció a szénbányák mélyéről

Az első ichnofosszíliákra (vagyis nyomkövületekre) 1966-ban bukkant rá Csörnyei Zoltán a Pécs melletti Vasas-bánya II. számú külszíni fejtésénél, a kőszén meddőrétegeiben. A technikus hamar tájékoztatta erről a Magyar Állami Földtani Intézet geológusát, Wein Györgyöt, aki a szenzációs fejlemények hallatára gyorsan értesítette Tasnádi-Kubacska András paleontológust. „Gyere, mert itt dinoszaurusz-lábnyomok vannak!” – közölte izgatottan a hírt kollégájával.

▲ A Komlosaurus-lábnyomok térképe (az illusztráció forrása: Nopcsa báró és a Kárpát-medence dinoszauruszai. A Magyarosaurus dacus és a többiek.)

Őslénykutatónk az Élet és Tudomány 1967-ik évi 24. számának hasábjain osztotta meg elsőként a feltárás során átélt élményeit, egyaránt beszámolva a felfedezés izgalmáról és a felmerülő nehézségekről:

„Három nyom feküdt a kőben. Kettő egymás mögött, egy pedig a két nyom irányára keresztben. A negyediket a vasasi bánya geológusa, Csörnyei Zoltán találta meg. Amikor találomra ráütött az egyik heverő kődarabra, az kettévált, és egy nyom hullott ki belőle… Pompás, tökéletes darab volt. Igazi, múzeumnak való remek.”

▲ A Komlosaurus lábnyoma (fénykép: Henn Tamás)

„A szó szoros értelmében az egész bánya a segítségünkre volt. Kilométer hosszan kihúzták a légsűrítéses kalapács gumicsövét. Üzemvezető, párttitkár, geológus és bányász szinte versenyezve dolgozott – váltották egymást. Nekik köszönhetjük, hogy a sziklaóriásból lehámoztunk a helyszínen annyit, amennyit lehetett.

Azután jött csak a neheze! Egy hatalmas gyalugéppel utat készítettünk a leletig, és ezen a meredeken felhozták egyik háznagyságú markológépüket. Lassan, méterről méterre. Megérkezett a gépcsoda, szemközt állt a kővel, és nekiindult, hogy megmérkőzzék vele. Összezárta markoló kosarát, és ez a gigantikus ököl óvatosan egyre lejjebb bokszolta, taszította a követ… Csak harmadszorra tudták úgy megkötözni, hogy végre a gép magasba emelhette. Mint valami óriáspók, vitte lassan a nyomokat őrző követ a gép irtózatos karja a teherautó fölé…”

▲ Lábnyomos kőzetfelület a Pécs-Vasasi külfejtésben (a fotó készítője ismeretlen)

„Késő délutánig tartott a küzdelem. A teherautó csikorgó nyögése jelezte, hogy véget ért a gyűjtés, és lassan megindulhatunk haza, a Földtani Intézetbe.”

A kisebb felhajtást követően majd’ másfél évtized telt el, mire a téma megint a figyelem középpontjába került. Előbb 1980-ban a komlói Zobák-akna térségéről, aztán 1988-ban ismét a kultúra városának környékéről, a pécsbányai Karolina-völgy területéről érkeztek jelentések újabb leletekről. Az utóbbi különösen nagy jelentőségűnek bizonyult. „Ez alkalommal [...] nem szórványleletek, hanem teljes ösvények, egy egész sétány került elő.” – írták az esetről készült tanulmány összeállítói. A ritkaságszámba menő fogás az Eötvös Loránd Tudományegyetem három, épp a nyári gyakorlatukat végző hallgatójához (Hips Kinga, Nagy Ágoston, Pataki Zsolt), valamint oktatóikhoz (Józsa Sándor, Szakmáry György) fűzhető. A Pécs-Vasas II. külfejtésben ezzel szinte egyidőben a Magyar Állami Földtani Intézet munkatársai ugyancsak több, mint 100 lábnyomot fedeztek fel.

▲ A felszedett lábnyomos kőtömbök kiterítve a terepen (fénykép: Nagy Ágoston)

Időközben (és a bevett gyakorlathoz híven) az ichnofosszília megkapta a saját nevét, a jelképes keresztelőre Kordos László kerített sort 1983-ban. A Komlosaurus carbonis egyrészt a Baranya megyei településre, másfelől a nyomkövületeket magában rejtő kőszénre utal.

 

A fantom otthona

Bár a dinoszaurusz kilétének pontos részletei valószínűleg örökre az ismeretlenség homályába vesztek, a néhai lakhelyét illetően szerencsére egész más a helyzet. A növényvilág összetételéről a szenes-agyagos-homokköves kőzetrétegekben konzerválódott több ezernyi maradvány tanúskodik. Ezek általában erősen kilapultak, elszenesedtek, ugyanakkor számos kitűnő megtartású lenyomatot találhatunk közöttük. Néhány alkalommal például a levelek bőrszövetének legfelső védőrétegéből, az úgynevezett kutikulából készített preparátumokon tisztán kivehetők voltak a gázcserenyílások a mikroszkóp alatt. Ezek a rendszertani kérdések tisztázásában komoly segítséget jelentettek, például a Komlopteris nordenskioeldii esetében.

▲ Az egykori mecseki mocsárerdő (alkotók: Bókáné Dr. Barbacka Mária, Budai Éva, Henn Tamás)

A tengerparti mocsárerdő legkülső zónáját különféle só- és szárazságtűrő növények (pl. a Pachypteris, Ctenozamites, Komlopteris és Sagenopteris magvaspáfrányok) rengetege alkothatta. Az erdőségek rendkívül diverz övezetén páfrányfák (Clathropteris, Dictyophyllum, Phlebopteris, Thaumatopteris), a leveleikről és tobozaikról egyaránt ismert mocsári fenyők (Elatocladus, Palissya), fenyőcserjék (Brachyphyllum, Hirmeriella), továbbá gyakori és nagytermetű cikászok (Bjuvia, Nilssonia) osztozkodtak. A mezozoikumra általánosan jellemző bennettiteszek (Anomozamites) nálunk ritkábban fordultak elő.

▲ Clathropteris meniscioides páfrányfa levéllenyomata (fent) és rekonstrukciós rajza (lent) – alkotók: Bókáné Dr. Barbacka Mária, Budai Éva & Henn Tamás

▲ Komlopteris nordenskioeldii magvaspáfrány levéllenyomata (fent) és egyik ágának rekonstrukciós rajza (lent) – alkotók: Bókáné Dr. Barbacka Mária, Budai Éva & Henn Tamás

▲ Sagenopteris magvaspáfrány levéllenyomata (fent) és rekonstrukciós rajza (lent) – alkotók: Bókáné Dr. Barbacka Mária, Budai Éva & Henn Tamás

▲ Thaumatopteris brauniana páfrány levéllenyomata (fent) és rekonstrukciós rajza (lent) – alkotók: Bókáné Dr. Barbacka Mária, Budai Éva & Henn Tamás

 

A megelevenedett Komlosaurus

De hogyan festhettek maguk az őslények a valóságban? A faj leírója az Ősvilágunk képekben című könyvében például így jellemezte őket: „Kengurura emlékeztető testfelépítésű állatok voltak, csökevényes kézzel, erős lábakkal és nagy farokkal.”. Hogy megállapítását mire alapozta a szerző, jó kérdés, mindenesetre a kijelentés (pláne a hozzá mellékelt, jellegzetes pózban ábrázolt, klasszikus Iguanodon-rekonstrukciókat idéző illusztráció tükrében) már akkor is eléggé idejétmúltnak számított.

▲ Veres László Komlosaurus-illusztrációja

Mivel létezésük egyetlen bizonyítékaként csupán sok száz lábnyom áll a rendelkezésünkre, ezért a fenti kérdésre érdemi választ adni nehéz feladat, ám korántsem lehetetlen. Ehhez egy kedves barátom segítségét kértem, aki immár kétszer került kézzelfogható közelségbe az állattal. Ő nem más, mint tehetséges alkotónk, Pecsics Tibor.

A Kőzetek Naplója: Mennyire volt nehéz dolgod rekonstruálni a dinoszauruszt ilyen kevés információ birtokában?

Pecsics Tibor: Az állat lábnyomain kívül semmi sem áll a rendelkezésünkre, ebből kifolyólag rengetegen bírálták a rekonstrukciókat... „A lábnyomokból honnan lehet tudni, hogy taraja volt az állatnak?” A jura időszak elején, az éppen feldarabolódó szuperkontinensen a mérettől eltekintve a ragadozó dinoszauruszok igen hasonlóak lehettek. A leletekből kiderült, hogy a legtöbb faj koponyáján csonttarajokból álló dísz lehetett. Más földrészeken is találtak a magyarországi dinoszaurusszal rokonítható fajokhoz tartozó lábnyomokat, csontokat és majdnem teljes csontvázakat, így csak az ismert rokonok alapján képzelhetjük el, milyen lehetett a komlói nyomokat hátrahagyott állat.

A Kőzetek Naplója: A Komlosaurusszal kapcsolatban milyen dolgokra derült fény eddig?

Pecsics Tibor: A Komlosaurus lábnyomait tartalmazó leletegyüttes különleges szerencsének köszönhetően őrződött meg. Az egykori tengerparti fövenyen – vélhetően – csapatosan végigszaladó dinoszauruszok sebességét a kutatók az átlagos lépéstávolságból próbálták kiszámolni. Számításaik szerint az állatok ezen a szakaszon óránkénti 6–14 kilométeres sebességgel futottak. Mindezekből és a madárszerű lábnyomokból egy fürge, hosszúlábú állat képe rajzolódik ki.

▲ A Komlosaurus újkeletű ábrázolása (Pecsics Tibor illusztrációja)

A Kőzetek Naplója: Elárul-e valamit a leletanyag az állat rokonsága, esetleg az ősföldrajzi környezet kapcsán?

Pecsics Tibor: A Coelophysishez hasonló és azzal rokon theropodák éltek abban az időben. Vannak olyan fajok, amelyek szintén csak a lábnyomaikból ismertek, ilyen a Grallator és az Eubrontes. A hazai leletekhez nagyon hasonló nyomok kerültek elő az Egyesült Államok keleti részén található Newark-medencéből. A jelenlegi földrajzi távolság ellenére 200 millió évvel ezelőtt az említett amerikai lelőhely nem lehetett távol a Mecsektől. Az is előfordulhat, hogy a hazai leletek egy már korábban leírt állathoz tartoznak.

▲ Családi portré – balról jobbra: Megapnosaurus, Komlosaurus, Dilophosaurus, Coelophysis (Pecsics Tibor illusztrációja)

A Kőzetek Naplója: Hogyan készítetted el az élethűnek tűnő másokat, illetve hol láthatjuk ezeket?

Pecsics Tibor: Az első rekonstrukció még 2011-ben készült a Magyar Természettudományi Múzeum megbízásából. Az akkor épülő kiállítást szakmai szempontból Dr. Ősi Attila paleontológus mentorálta. Vele és a volt egyetemi tanárommal, Dr. Zboray Gézával való konzultációk során született egy rajz és egy viaszmodell, amely a későbbi életnagyságú szobor alapjául szolgált. A munkálatok a zalaegerszegi Ady Endre Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola szobrászműhelyében folytak.

▲ Készülőfélben az első modell (fotó: Ohr Tibor)

A szoborhoz szükséges eszközök és anyagok beszerzésében volt tanárom, Fischer György szobrászművész volt a segítségemre, aki az első dróthajlítástól a szobor elszállításáig felügyelte a munkát. A pozitív forma fém- és favázra épített agyagból lett megmintázva, amelyről egy végleges, üvegszálas műgyanta másolat készült. Végleges színeit és mintázatát elnyerve ma is fogadja a látogatókat Budapesten, a Magyar Természettudományi Múzeum állandó kiállításában.

▲ Fischer György társaságában (fénykép: Ohr Tibor)

▲ A műhelybe szabadult szörnyeteg (fotó: Pecsics Tibor)

A második modell építésére 2017-ben került sor, ekkor a dinoszaurusz „szülővárosából” érkezett a kérés. Ezúttal a szobor nem Zalaegerszegen, hanem Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Kőrösi Csoma Sándor Tagkollégiumának műhelyében készült Ribling Tamás, a kollégium vezetőjének jóvoltából. Az első modellhez képest az állat fémvázon PVC-műgyantából készült. Itt is szempont volt, hogy lehetőleg minél kevesebb hulladéknak minősülő melléktermék keletkezzen, ezért a kivitelezést megelőzően a szobor elkészítése komoly tervezést igényelt.

▲ Előkészületben (fénykép: Pecsics Tibor)

▲ A második modell félkész állapotában (fotó: Pecsics Tibor)

▲ Pózolás az épület előtt (fénykép: Pecsics Tibor)

Komlón, a József Attila Városi Könyvtár és Muzeális Gyűjteményben Dr. Henn Tamás biológus áldozatos munkájának köszönhetően létrejött egy kiváló kiállítás, ahol végül helyet kapott a második Komlosaurus-szobor.

 

Dinoszaurusz a múzeumban!

Ha már felvetődött a téma, szinte magától értetődött, hogy muzeológusunkat is meginterjúvolom a rendhagyó bemutató kapcsán, mely 2017. október 11-e óta fogadja a látogatókat.

A Kőzetek Naplója: Mi inspirált benneteket arra, hogy egy efféle kiállítást állítsatok össze?

Henn Tamás: Már a kiállítás gondolatának megszületése előtt felmerült a fenntartó, Komló Város Önkormányzata részéről, hogy intézményünkben a dinoszauruszok és a bányászat tematikájára építve lenne érdemes jelentősebb fejlesztéseket végezni. Ezek az elképzelések azonban rajtuk és rajtunk egyaránt kívül álló okok miatt nem valósulhattak meg. A Komlosaurus ugyanakkor továbbra is rendelkezésünkre állt, mint kitűnő „alapanyag”. Ezt jól kiegészítette a gyűjteményünkben fellelhető gazdag paleobotanikai anyag, valamint számos frissen bekerült, kivételes szépségű lelet is, melyeket szerettünk volna valamilyen formában bemutatni a látogatóknak.

A konkrét kiállítás gondolata elsőként bennem fogalmazódott meg, a terveket pedig szerencsére mind az intézmény vezetése, mind a fenntartó lelkesen támogatta. Jelentős inspirációt jelentett számomra az a tény is, hogy kiállításaink igen hosszú ideje nem változtak, nem fejlődtek, így szépen fokozatosan idejét múlttá, unalmassá váltak. Egyre nagyobb igény mutatkozott a fejlesztésre, megújításra, vagy új kiállítás létrehozására. Végül ez utóbbi lehetőség mellett döntöttünk, s ezt azóta sem bántuk meg.

▲ A szalag átvágása, jobbról balra: Dr. Hoppál Péter államtitkár, Polics József polgármester és Steinerbrunner Győzőné intézményvezető (fotó: Steinerbrunner Győző)

A Kőzetek Naplója: Mesélnél egy kicsit az előkészületekről? Mennyi ideig tartott, mire végeztetek?

Henn Tamás: Bár A mecseki Jurassic Park és a Komlosaurus című kiállításunk első tervei igen hamar elkészültek, intézményünk önerőből nem tudta finanszírozni a kivitelezést.  A hazai muzeális intézmények szakmai támogatására rendszeresen kiírt Kubinyi Ágoston Program keretében azonban még ugyanabban az évben (2016) sikerült elnyernünk a kiállítás megvalósításához szükséges pénzt. Ez természetesen nagy löketet adott a projektnek, s gőzerővel munkához láttunk. Elkészült a kiállítás részletes forgatókönyve, elkezdtük összeválogatni a kiállításra szánt anyagot a gyűjteményből. Ekkor újabb probléma adódott, ugyanis számos fosszília adatai csaknem teljes egészében hiányoztak. Be kellett látnunk, hogy segítség nélkül aligha tudjuk rendbe tenni az egyébként igen értékes gyűjteményt. Felvettem tehát a kapcsolatot a MTM Növénytárának munkatársaival, hogy szakértői segítséget kérjek. Szerencsére igen lelkes támogatást kaptunk Bókáné dr. Barbacka Máriától és munkatársaitól, így a munka folytatódhatott tovább. Időközben a kiállító helyiség infrastruktúrája is alakult: kipakoltuk a régi bútorokat, majd megtörtént a világítás korszerűsítése, a festés és az új vitrinek beállítása is, melyeket mind helyi vállalkozók és cégek végeztek el. Az élőhely-rekonstrukcióra különösen büszke vagyok, hiszen az utolsó héten készült el, s nem csak a kollégák, hanem a család és barátok is segítettek a berendezésében. Összességében véve a kiállítás valamivel több, mint egy év alatt készült el, tehát volt vele dolgunk jócskán. Kis gyűjtemény lévén a munka jelentős részét mi magunk végeztük, mely egyben kitűnő csapatépítésnek is bizonyult. Mint mindig, ebben az esetben is az utolsó hetek voltak a legdolgosabbak: ekkor készült el a Komlosaurus szobra, az élőhely-rekonstrukció, a végleges feliratozás... Jól emlékszem, az utolsó simítások (egy Anomozamites marginatus nevű bennettiteszfaj rekonstrukciója) csak a megnyitó előtt egy órával készültek el…

▲ A jura időszaki élőhely-rekonstrukció felépítői, balról jobbra: Csabai Dávid, Lencse Klára, Pecsics Tibor, Henn Tamás & Henn-Mike Nóra (fénykép: Steinerbrunner Győző)

A Kőzetek Naplója: Milyen tárgyakat mutattok be a nagyközönség számára?

Henn Tamás: A kiállítás fő tematikája mellett bemutatja a jura időszakból származó főbb mecseki kőzettípusokat, valamint a szén keletkezésének lépéseit. Érdekesség, hogy a Jurassic Park elnevezést ebben az esetben a szó szorosabb értelmében kell értelmeznünk, ugyanis ezzel is utalni szerettünk volna a páratlanul gazdag növényvilágra. Különösen értékesek az esetenként kivételes szépségű és megtartású növényi fosszíliáink, melyeket most láthatnak nálunk először a látogatók. A mecseki jurából leírt csaknem ötven ősi növényfaj kb. kétharmadát lehet megcsodálni a vitrinekben. Ugyancsak kivételesen szép állati fosszíliák is bemutatásra kerülnek, melyek közül több példány önkéntes gyűjtőink közreműködésével került a múzeumba. Ezek közül kiemelendők a kiállítás névadójának, a Komlosaurus carbonisnak az eredeti lábnyomai. Itt szeretnénk köszönetet mondani Gál Miklós helyi gyűjtőnek, aki egy különösen szép lábnyomokat tartalmazó kőzetlapot ajándékozott az új kiállítás számára! Külön érdekesség továbbá, hogy egy ismeretlen dinoszaurusztól származó lábnyom is megtekinthető a kiállításban, mely további kutatásokra tarthat számot a jövőben.

Mindezek mellett a kiállítás fő attrakciója természetesen a Komlosaurus carbonis életnagyságú szobra, melyet Pecsics Tibor készített el számunkra. A szobor köré elkészítettük a jura időszaki táj egy szeletének rekonstrukcióját is. Ennek fő eleme a hatalmas, korabeli mocsárerdőt megjelenítő fotótapéta, melyet a MTM Növénytárának munkatársai kifejezetten a kiállításunk számára rajzoltak meg. Ezt jól kiegészítik azok a háromdimenziós növényrekonstrukciók, melyeket szintén a MTM Növénytárának munkatársai által adott instrukciók alapján mi magunk készítettünk el.

▲ Részlet a kiállításból (fotó: Henn Tamás)

A Kőzetek Naplója: Mennyire népszerű a tárlat? Mit gondolsz, nőni fog-e idén az érdeklődés iránta?

Henn Tamás: Mint dinoszauruszos tematikájú kiállítás, természetesen elsősorban a gyerekek körében népszerű a tárlat. Ebben szerepe van annak is, hogy több múzeumpedagógiai foglalkozásunk kapcsolódik a kiállításhoz, melyek szintén népszerűek az óvodás és iskolás csoportok körében. Felnőtt látogatóink számára rendszeresen tartunk tárlatvezetéseket, illetve ennek a korosztálynak természetesen adott a lehetőség, hogy egyénileg fedezzék fel a kiállítást.

Az Év ősmaradványa 2019 cím elnyerésével bízunk benne, hogy az idei évben tovább nő a kiállítás látogatottsága. Az országos híradásoknak, rendezvényeknek köszönhetően hazánk távolabbi részeibe is eljuthat a kiállítás híre, mely további jelentős vonzerőt jelenthet.

▲ A megnyitó vendégei (fénykép: Steinerbrunner Győző)

A Kőzetek Naplója: Készültök-e valami különlegességgel a győzelem alkalmából?

Henn Tamás: Hiszem, hogy a Komlosaurus győzelme nagymértékben köszönhető a komlóiaknak és a környékbelieknek is, hiszen különösen büszkék vagyunk rá, hogy hazánk első dinoszaurusza városunkról kapta nevét.

Több Komlosaurushoz kapcsolódó programmal is készülünk az idei évben, ezek többsége azonban csak az év második felében kerül megrendezésre. Hamarosan újabb építkezés és felújítás kezdődik intézményünkben, mely jelentős mértékben érinti a kiállítás közvetlen környezetét is. A Komlosaurus szempontjából ez sajnos nem szerencsés egybeesés, azonban igyekszünk úgy szervezni mindent, hogy az építkezés a lehető legkevésbé zavarja az aktuális programokat és a kiállítás látogathatóságát. Az erre való tekintettel fontosabb programjainkat igyekszünk a munkálatok befejezése utánra, az év második felére időzíteni.

Terveink között szerepel többek között rajzpályázat, előadássorozat, új múzeumpedagógiai foglalkozás és kalandos tárlatvezetés is. Reméljük, ezek közül minél többet meg tudunk majd valósítani az év folyamán!

 

Amint olvashattuk, a 2019-es esztendő ősmaradványa mindmáig rendkívül titokzatos, ugyanakkor a legfrissebb kutatások eredményeinek köszönhetően egyre többet tudunk meg a lapályok rejtélyes lakójáról. Biztos vagyok benne, hogy a jövő e tekintetben számos meglepetést tartogat még számunkra – ha újdonságról érkeznek majd hírek, mindenképpen be fogok számolni róluk itt, a Fejezetek a Kőzetek Naplójából blog virtuális hasábjain!

A cikk eredetileg 2019. március 18-án jelent meg.

A szöveg forrásai:

• Bodor Emese Réka – Botfalvai Gábor – Dr. Ősi Attila – Makádi László: A bakonyi dinoszauruszok csodálatos világa. A magyar dinoszaurusz-lelőhely és az utóbbi évek világhírű felfedezései. Magyar Dinoszaurusz Alapítvány, Budapest, 2015.
• Főzy István – Szente István: A Kárpát-medence ősmaradványai. Gondolat Kiadó, Budapest, 2007.
• Főzy István: Nopcsa báró és a Kárpát-medence dinoszauruszai. A Magyarosaurus dacus és a többiek. Alfadat-Press, Tatabánya, 2000.
• Kordos László: A rejtőzködő Komlosaurus – az év ősmaradványa. In: Élet és Tudomány, 2019/06.
• Kordos László: Ősvilágunk képekben. Móra Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest, 1992.
• Ősi Attila: Csak nyomaikat ismerjük. In: Élet és Tudomány, 2013/18.

Pecsics Tibor DeviantArt-profilja

A mecseki Jurassic Park és a Komlosaurus című kiállítás a Magyar Múzeumok honlapon

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Pecsics Tibornak és Henn Tamásnak, hogy közreműködésükkel színesebbé tehettem a cikkemet!